Mit gondoltok erről a szituációról? Anyukám jogosan akadt ki?
Tudni kell, hogy anyukámmal nem felhőtlen a kapcsolatunk, nagyon sokat veszekszünk, egyelőre együtt lakunk, de pár hónap múlva elköltözöm.
Pár napja együtt ebédeltünk, amikor ő még a leves ette én már végeztem és felálltam hogy hozzak magamnak tányért a másodikhoz, majd amikor letettem megkérdeztem hogy ő is kér-e másodikat, mire csak nézett maga elé, kérdeztem hogy most mi a gond, nem értem, majd szemrehányóan megjegyezte, hogy: “Nekem persze véletlenül se hoztál volna tányért…” Mondtam neki, hogy minek vittem volna amikor még csak a leves ette és egyébként is kérdeztem hogy kér-e…Aztán valahogy elborult az agyam otthagytam az asztalt és azt mondtam, hogy, akkor egyen egyedül. Ezután marhára besértődött és azóta fagyos a hangulat.
Tudom hogy nekem se kellett volna így reagálnom, biztos az a baj hogy egyszerűen sok volt ez a majdnem mindennapos veszekedés…
Na, kitörlődött a fele. :D
Szóval ugyanolyan elnyomó, mérgező és mártír emberek, mint a kérdező anyja. A gyereknek csak kuss a neve. Nézd meg a magyar családmodellt és nem lesz min csodálkoznod.
Bolhából elefánt helyzet.
Ha nincs feszültség, majd csinálunk?
"együtt ebédeltünk" - Ki főzte az ebédet?
Ha ő, megköszönted?
Mondjuk ez aztán tényleg a passzív-agresszív kötekedés iskolapéldája. Elmondhatatlanul rühellem az ilyen embereket, esélyesen azért, mert az én anyám is ilyen volt, pláne részegen. Kisgyerekként nem értettem, miért csinálja, sírtam, kamaszként sírva üvöltöttem, mikor pl hétköznap éjfélkor berontott a szobámba és elkezdett először csak célozgatni, aztán szidni, majd ordítani, hogy biztos direkt felejtettem el ezt meg azt, mert ő kért meg rá, direkt azért más a véleményem valamiben, mert ő mondott valamit és hasonlók.
Kérdező, ha meg se kérdezted volna, hogy kér-e, az bunkóság. Az ellenben az ő részéről az, hogy ignorálta a kérdésedet, aztán meg neki állt feljebb. Ha nem hallotta, akkor meg “bocs, nem hallottam, hogy kérdezted” és kész, el van intézve.
Ezt a levesen vergődést meg hagyjuk már, ahol nincs kultúrája a közös étkezéseknek, ott nincs és kész. Nálunk se volt, hát bár ez lett volna a legnagyobb probléma a családunkban. De most sem kapok szívrohamot, ha mondjuk párom előbb szed magának főételt, én egyesekkel ellentétben nem várom el, hogy körülöttem forogjon a világ egy szimpla otthoni étkezés alatt is és senki ne merje folytatni az evést, mert én fél órája nyammogok egy kis adag levesen (tényleg kb addig szoktam), ami mindenki másnak 10-15 perc. Nem a Buckingham Palota ünnepi vacsoráján vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!