Mit gondoltok erről a szituációról? Anyukám jogosan akadt ki?

Mindenki szed maganak. Tanyert etelt evoeszkozt es el is mossa a sajatjat. Van egy nevelt fiam,attol meg ot nem tekintem rabszolganak.

Anyad tipikus kontrollmanias es narc ,mondvacsinalt feszkot general a semmi miatt hogy banthasson. Ennel barkinel jobb laknod.

Nem csoda ha lelki beteg vagy miatta meg duhrohamaid vannak.

Nem értem, miért hibáztatnak itt téged.

Figyelmes voltál, hiszen feltettél egy udvarias kérdést, hogy hozz-e neki tányért.

Erre ő elbambult, vagy direkt csinálta, hogy nem hallotta, ki tudja? és már beléd is állt.

Itt anyád a hunyó, kötekedőnek látszik, biztos ezért is vitáztok olyan sokat.

(anya vagyok, nem sértődött kamasz)

Ez csak alapvető illem és figyelmesség kérdése.

1. Megvárom, míg végez a levessel ő is.

2. Hozok 2 nyamvadt tányért előre gondolkozva.

Értem, hogy nem volt szokás ez korábban, de erőltesd meg magad, mert ha párod lesz ott is illik viselkedni.

"Általában össze-vissza eszünk teljesen külön időpontokban, mindenki a saját szobájában."

Én is így nőttem fel, de felnőttként ezt olyan büdösproli dolognak tartom, hogy mindenki a szobájában(!) zabál össze-vissza, mintha idegenek laknának együtt. Mondjuk mi nem is szerettük egymást, diszfunkcionális család voltunk, ezért is történt így, még kínosan éreztem magam, ha néhanapján együtt kellett leülji és néma csendben ettünk, mert beszélgetni is kinoy volt egymással.

#14 Nekem is rögtön ez jutott róla eszembe.

Egyre kevesebb az olyan család, ahol legalább az étkezés ideje alatt, le tudnak szakadni a netflixrol, instarol meg a facebookrol.

Ez a szomorú valóság. Én nem is szerettem a szobában enni, nem akartam, hogy kajaszag legyen bent és egyedül enni is olyan semmilyen. Párszor volt rá példa, és azt vettem észre, hogy olyankor sokkal gyorsabban eszem, és aztán nem is esik jól az étel...

Mi érkezéskor mindig jókat beszélgetünk, még a kaja végeztekor is általában maradni szoktunk egy kicsit, aztán közösen elpakolunk.

Ahol nem bírják egymást a családtagok, ott megértem hogy mindenki a szobájába menekül, de ez inkább az a szomorú, mintsem normális kategória.

Amúgy gondolom nem a Kérdező szokott általában főzni, persze hogy jól esett volna az Anyukájának, ha legalább egy tányért kivisz neki.

Engem kifejezetten irritálnak az olyan emberek, akik gyorsan betolják a kaját, és már húzzák is vissza a csíkot a szobájukba, hátrahagyva a sok mosatlan csetrest. Az ebéd készítője felé is tiszteletlen viselkedés.

Engem a párom családjánál, a mai napig irritál, hogy pl. nem egyszerre kezdik az étkezést. Pl. Anyósom kiteszi a levest és még visszafordul a konyhába valami miatt. Itt egyesek már szednek is, és elkezdenek enni. Én mindig megvárom, hogy ő is csatlakozzon hozzánk. Olyan ici pici konyhájuk van, hogy még egy embernek is szűkös, így általában a térítésnél segítek neki. Jó étvágyat kívánok és akkor kezdek hozzá. Persze ahány ház annyi szokás...

Kérdező, ne szívd mellre!

Anyádat felidegesítették a munkahelyén, vagy változókorban van és az élő fába is bele akar kötni, vagy szexhiánya van, ezért frusztrált, vagy időjárási frontot érez vagy hasonló.

Szóval kötekedni akart, és ennél jobb alkalom nem adódott rá.

Teljesen érthető volt a reakciód. Én mondjuk a saját ebédemet nem hagyom ott senki kedvéért, de ott helyben keresetlen stílusban osztottam volna ki, és megmondtam volna, hogy ezentúl kiszolgálja saját magát, ha ennyire bunkón reagál le egy udvarias gesztust.

Én a helyedben vágnám a centit, hány nap múlva tudok ebből a mérgező légkörből elköltözni. Aztán utána jó, ha kéthavonta felhívnám, úgyhogy a négy fallal veszekedhetne, senki mással.