Jogosan érzem azt, hogy a szüleim a tesóimat fontosabbnak tartják?
Sziasztok!
Kb 2 évvel ezelőtt nyáron nagyon rosszul álltunk anyagilag a párommal, kértem a szüleimtől pénzt, hogy 1-2 hónapig kihúzzuk mert utána volt kilátásban munka. De a szüleim elutasították több dologra hivatkozva: hogy most nem tudnak adni, nem akarnak eltartani, ha nekem adnak a tesóimnak is kell, a párommal mi már külön család vagyunk. (Közben amikor náluk voltunk a páromnak dicsekedett apám, hogy mennyi pénzük van.) Borzasztó rosszul esett, mert előtte mindig azt mondták ha baj van szóljak, és segítenek. Rá egy évre a mamám házát elkezdték felújítani hogy az egyik tesóm odaköltözzön a párjával, majd most vettek egy lakást, ami negyedrészt az öcséimé is lett. Én ezt szóvá tettem nekik, mondtam, hogy rosszul esik, hogy amikor én kértem segítséget nem kaptam. Nem vagyunk munkakerülők a párommal mindketten dolgozunk, albérletet fizetünk! A válaszuk az volt, hogy igen mert az öcséim beszálltak az árba, amit úgy sikerült nekik összehozni, hogy évekig ott lakhattak anyáméknál! Én meg albérletekben éltem, és amikor segítséget akartam tőlük kérni elküldtek! A párom szülei sokkal többet segítettek nekünk az évek alatt mint a saját szüleim. Volt, hogy a kocsinkkal volt baj, és olyankor is mindig a párom szülei adták oda a sajátjukat. Amikor én kértem a szüleimtől az volt a válasz, hogy mivel fognak bevásárolni menni, és még azt mondták, hogy a párom szülei könnyebben segítenek, mert nekik csak egy gyerekük van... Nagyon rosszul esnek ezek. Közben meg mondogatják, hogy nekik a gyerekük az első. Nagyon összevesztem velük. Hamarosan szeretnénk gyereket a párommal, és jelenleg azt érzem a szüleimre nem számíthatok majd.
Én a szüleimmel lakom még,a testvéreim külön élnek,és ők mégis fontosabbak most is meg akkor is azok voltak mikor itthon éltek.
Én vagyok a feka bárány,az is maradok.
De közben 10 x talpra esettebb vagyok náluk,csak ők tanultak,szakmájuk van nekem meg nincs,és így harmadrangúnak számítok.
gyerekként mennyit segítettek? Nem ez volt szülőként a dolguk, kötelességük? Nem szívességet tettek...Undorító manipulátorok. Nem kötelesek veled felnőttként azonosan bánni a többi gyerekükkel, nem kell, hogy támogassanak, de neked meg nem kötelességed tűrni, hogy még érzelmileg kicsináljanak, te sem vagy köteles mindennek kitenni magadat.
Mit csinálj? Nem kell neki válaszolni. Nem kell vele kommunikálni. Nem vagyok annak a híve, hogy mindenre azt mondjuk, hogy szakítsd meg a kapcsolatot, aztán annyi, mert ez nem ilyen egyszerű, csak a szüleid, akkor is érzelmileg kötődik a gyerek a szülőhöz, ha az egy sz.r ember...De ebben az esetben tényleg érdemes lenne elgondolkozni, hogy lazítasz a velük való kapcsolaton. Hiszen semmi mást nem kapsz belőle (és most nem anyagiakra gondolok elsősorban), mint keserűséget és bánatot. Akkor meg tényleg el kell gondolkodni, hogy kell-e ez neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!