Jogosan érzem azt, hogy a szüleim a tesóimat fontosabbnak tartják?
Sziasztok!
Kb 2 évvel ezelőtt nyáron nagyon rosszul álltunk anyagilag a párommal, kértem a szüleimtől pénzt, hogy 1-2 hónapig kihúzzuk mert utána volt kilátásban munka. De a szüleim elutasították több dologra hivatkozva: hogy most nem tudnak adni, nem akarnak eltartani, ha nekem adnak a tesóimnak is kell, a párommal mi már külön család vagyunk. (Közben amikor náluk voltunk a páromnak dicsekedett apám, hogy mennyi pénzük van.) Borzasztó rosszul esett, mert előtte mindig azt mondták ha baj van szóljak, és segítenek. Rá egy évre a mamám házát elkezdték felújítani hogy az egyik tesóm odaköltözzön a párjával, majd most vettek egy lakást, ami negyedrészt az öcséimé is lett. Én ezt szóvá tettem nekik, mondtam, hogy rosszul esik, hogy amikor én kértem segítséget nem kaptam. Nem vagyunk munkakerülők a párommal mindketten dolgozunk, albérletet fizetünk! A válaszuk az volt, hogy igen mert az öcséim beszálltak az árba, amit úgy sikerült nekik összehozni, hogy évekig ott lakhattak anyáméknál! Én meg albérletekben éltem, és amikor segítséget akartam tőlük kérni elküldtek! A párom szülei sokkal többet segítettek nekünk az évek alatt mint a saját szüleim. Volt, hogy a kocsinkkal volt baj, és olyankor is mindig a párom szülei adták oda a sajátjukat. Amikor én kértem a szüleimtől az volt a válasz, hogy mivel fognak bevásárolni menni, és még azt mondták, hogy a párom szülei könnyebben segítenek, mert nekik csak egy gyerekük van... Nagyon rosszul esnek ezek. Közben meg mondogatják, hogy nekik a gyerekük az első. Nagyon összevesztem velük. Hamarosan szeretnénk gyereket a párommal, és jelenleg azt érzem a szüleimre nem számíthatok majd.
válasza:Hat nemtudom. 28 éves vagyok, nő, nincsen még lakásom, gyűjtök. Én inkább a szüleimnek segítenék, minthogy még mindig tőlük kérjek pénzt. Felnőtt emberek vagyunk.
Amúgymeg nem tudjuk a háttérsztorit. Senki sem szent, lehet csináltál olyat, ami miatt téged nem segítenének.
válasza: válasza: válasza:Szerintem mielőtt nagy következetésekre jutsz, képzeld el, hogy van három gyereked, az egyik kirepült, révbe ért, önálló lesz, van egy férfi, akire támaszkodhat, komoly a kapcsolat, ráadásul egyke gyerek, támogatják a szülei, továbbá van még kettő fiad, akik még közösen laknak Veled, akiknek a jövője bizonytalan, és meg kell oldani. Ilyen esetben egyenlően adakoznál, vagy azt néznéd, hogy mindhárom gyerek élete elinduljon valamiképpen? Lehet, hogy a fejükben Te idősebb vagy és talpraesett, talán szorgalmasabb is, aki eddig is megoldotta, akiért nem kell aggódni, míg az öcséid a kevésbé önállóak, nehezen válnak le, támogatásra szorulók... néha nagyon nehéz egyformán adni minden gyereknek...főleg, hogy lány vagy, és a lányok sokszor tényleg sokkal korábban érnek, és jobban lehet bízni bennük, talán nem érezték, hogy amikor kérted, TÉNYLEG NAGY szükségetek lenne rá... biztos vagyok benne, hogy szeretnek, és büszkék Rád, hogy önálló vagy, és sikerül megoldanod a problémákat.
Beszélgess ezekről a dolgokról higgadtan. Biztos nehéz belátniuk, hogy hibáztak. Ráadásul ha régimódiak, akkor az a tévhit is lehet a baj forrása, hogy a férfinak kell az egzisztenciát megteremteni... azt gondolják, téged majd legfeljebb eltart a férfi, akivel vagy, a fiaiknak viszont el kell majd valakit tartaniuk saját magukon kívül... az azért bonyolultabb... beszélgessetek! A legnagyobb boldogság lesz nekik, ha unokáik lesznek, és mivel az öcséid gyerekeit "idegen nők" fogják a világra hozni, a Te gyerekeid lesznek azok, akik mindig is egy kicsit közelebb állnak hozzájuk tudat alatt... Fel a fejjel, beszélj velük.
Háromgyerekes anyuka vagyok, néha már akkor nehéz egyenlően adni, mikor kiskamaszok, eltérő igényekkel. Pl. az egyik szemüveges, egy százas elrepül a szemüvegre, de arról ő nem tehet, hogy a másik kettő nem lett szemüveges, ha azt a pénzt nem számolom bele, a maradékot osztom három felé, akkor ő többet kapott? Vagy ha az egyiknek van lehetősége az osztállyal külföldre menni, erőn felül kifizetem neki, mert talán soha nem tér vissza a lehetőség. De háromszor ki se tudnám fizetni, sose fogom tudni a másik kettőnek azt odaadni pluszban. Akkor hol van egyensúlyban, hogy az egyik szemüveget kap, amit utál, de muszáj, a másik meg külföldi utat? Az egyiknek elromlik a laptopja, kell a suliba. A másiknak nem. Szerzek használtan, soron kívül. Csak neki. Tényleg mindent pénzben kell mérni? Vagy ha mindegyiknek a lehetőségeidhez és az igényeikhez képest próbálsz megadni mindent, amit éppen kell. Aztán az ember néha rosszul méri fel, hogy kinek mire mekkora szüksége van... A szülő is tévedhet, és az is lehet, hogy Te is kifelejtesz dolgokat, amiket régebben csak Te kaptál, mert nagyobb voltál, vagy mert lány vagy, ki tudja? Tényleg soha nem próbáltak meg egyformán adni, vagy csak ez a pár alkalom sikerült félre?
14-es:
De nem tudok velük higgadtan beszélni. Szerinted nem hoztam ezt fel már korábban? Dehogynem. Mindig az volt a válasz, hogy én látom rosszul. Nem egyik pillanatról a másikra jutottam erre a következtetésre, évek óta folyamatosan gyűlik. Azért az, hogy az öcséimnek adnak egy házat nem hasonlítható össze azzal, hogy 1-2 hónapra pénzt kértem tőlük (amit megtagadtak). Azt pedig tudják mekkora szükségem volt rá, mert utána pár hétig nem beszéltünk, hasonlóan összevesztünk mint most. Ne haragudj azt azért én sem tűrtem, hogy miért a párom szüleinek kellene segíteniük MINDIG. Én szégyelltem magam, hogy akármi volt, a párom szülei kérdés nélkül jöttek.
Abban viszont lehet igazság, hogy nő létemre inkább az öcséimet támogatják. Mindig is nagyon konzervatívak voltak ilyen téren. Régen utáltam főzni és ezt el is mondtam nekik. Meg is kaptam, hogy soha nem fogok így férjet találni, mert a nő helye a konyha. Szerencsére a párom viszont imád, így bár én is főzök, szerencsére ő is kiveszi bőven a részét.
Ellenben a szüleimnél csak anyám főz, mos, takarít, az öcséimre is. (Pedig 26 évesek.) Soha nem laktak külön, fogalmuk sincs arról milyen önállóan élni. Dolgozni dolgoznak igen, de egészen más amikor már nincsenek fölötted a szüleid.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy a férfiak mindig később érnek. A párom 25 volt amikor összejöttünk, és nem a szüleivel élt, mindent maga intézett.
válasza: válasza: válasza:Hamarosan szeretnénk gyereket a párommal, és jelenleg azt érzem a szüleimre nem számíthatok majd.
Miben kéne számítani? A ti gyereketek a ti dolgotok megoldani a helyzeteket.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!