Jogosan érzem azt, hogy a szüleim a tesóimat fontosabbnak tartják?
Sziasztok!
Kb 2 évvel ezelőtt nyáron nagyon rosszul álltunk anyagilag a párommal, kértem a szüleimtől pénzt, hogy 1-2 hónapig kihúzzuk mert utána volt kilátásban munka. De a szüleim elutasították több dologra hivatkozva: hogy most nem tudnak adni, nem akarnak eltartani, ha nekem adnak a tesóimnak is kell, a párommal mi már külön család vagyunk. (Közben amikor náluk voltunk a páromnak dicsekedett apám, hogy mennyi pénzük van.) Borzasztó rosszul esett, mert előtte mindig azt mondták ha baj van szóljak, és segítenek. Rá egy évre a mamám házát elkezdték felújítani hogy az egyik tesóm odaköltözzön a párjával, majd most vettek egy lakást, ami negyedrészt az öcséimé is lett. Én ezt szóvá tettem nekik, mondtam, hogy rosszul esik, hogy amikor én kértem segítséget nem kaptam. Nem vagyunk munkakerülők a párommal mindketten dolgozunk, albérletet fizetünk! A válaszuk az volt, hogy igen mert az öcséim beszálltak az árba, amit úgy sikerült nekik összehozni, hogy évekig ott lakhattak anyáméknál! Én meg albérletekben éltem, és amikor segítséget akartam tőlük kérni elküldtek! A párom szülei sokkal többet segítettek nekünk az évek alatt mint a saját szüleim. Volt, hogy a kocsinkkal volt baj, és olyankor is mindig a párom szülei adták oda a sajátjukat. Amikor én kértem a szüleimtől az volt a válasz, hogy mivel fognak bevásárolni menni, és még azt mondták, hogy a párom szülei könnyebben segítenek, mert nekik csak egy gyerekük van... Nagyon rosszul esnek ezek. Közben meg mondogatják, hogy nekik a gyerekük az első. Nagyon összevesztem velük. Hamarosan szeretnénk gyereket a párommal, és jelenleg azt érzem a szüleimre nem számíthatok majd.
Jól érzed, te leváltál, nem vagy olyan fontos, mint az öcsik. Gyerek születése sem változtat valószínűleg a státuszodon.
Én voltam nálunk az önálló, erős gyerek, a tesóm a gyámolításra szoruló fajta. Rengeteg idő és pénz ment rá. Én sokat voltam és nyaraltam nagyszülőknél, a tesóm meg élvezte az osztatlan szeretetet anyámmal, mert "szüksége van rá". Később is megoldottam az életem, az ő kezét máig fogni kell.
Nekem előbb született gyerekem, anyám örült neki, látogatta. Amikor a tesóm gyereke megszületett, akkor derült ki, hogy nála képes tízszer annyi időt tölteni csak úgy. Ez azóta is így van. Néha, ha nagyon szorít, akkor kapunk segítséget, de a férjemmel magunkra számíthatunk. Te is erre rendezkedj be és örülj minden apróságnak, ha mégis közelednének majd a leendő unokához. Fontos, hogy az elvárásokat és az összehasonlítást tedd félre, mert rajtad kívül másnak nem okoz fejfájást.
Valóban jól érzed. Mi hárman vagyunk testvérek, és én ugyanezt érzem. A szüleimnek hiába mondom, csak az a válaszuk, hogy nincs igazam...
De a tények nem ezt mutatják. Sajnos pár hónapja munkanélküli vagyok, a szüleim egyszer sem kérdezték meg, hogy kell e segítség.
Míg amikor az egyik testvérem munkanélküliként össze akart költözni a barátnőjével huszonévesen, a szüleim mindent fizettek mindkettőjüknek: albérlet, rezsi, kaja, minden.
De pl anno laptopot úgy kaptam, hogy a felét ki kellett fizetnem diákhitelből, de a testvéreim szó nélkül kaptak mindig mindent...
Az ilyen hazug szülőket sosem értettem, akik nem látnak a saját szemüktől. Aztán meg ide jönnek majd sírni, hogy miért nem beszél velük a gyerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!