Hány éves korig “normális” ha egy gyerek a szüleivel mozdul ki?
Adott egy 22éves fiú-van barátnője- aki a szüleinél lakik. Főleg az apja, állandóan mondja neki, hogy menjenek moziba, fürdőbe, étterembe stb családi programozni. Ha nem-et mond, számon kéri rajta hogy miért nem, és kínos szitu lesz, ezzel lelkiismeret furdalást váltva ki a fiúból, hogy nem foglalkozik apucival, aki emiatt szomorú…
Az említett fiú (a párom)- úgy érzem nem áll ki a kapcsolatunk mellett, azzal hogy nem képes azt mondani neki hogy ketten szeretnénk lenni/programozni/stb. Kevés időt töltünk mi is együtt, így hogy dolgozunk.
Én a saját családommal se programozok, évek óta, nincs is rá szükségem. Nem piszkálnak miatta.
Előfordul az is, hogy megbeszéljük a párommal előre hogy ketten megyünk moziba, erre a szülei rámenősen mondják hogy ők is jönnek és egyszerűen levakarhatatlanok. Nehéz tartani a számat, hogy ne akadjak ki és mondjam meg nekik hogy igenis ketten megyünk, nem vagyunk 10éves kisgyerekek…
Nekem ez rendkívül szürreális, hogy egy 22éves fiún miért lógnak ennyire a szülei? Miért nem képes a barátom kiállni “mellettem”? Teljesen manipulálják a szülei és nem lát át rajtuk, pedig őt is frusztrálja a dolog, de inkább elviseli, minthogy őszintén megbeszélje velük. Nekem mondja hogy őt is zavarja, de tenni valahogy nem akar semmit…
Esetleg valakinek volt hasonló tapasztalta?
válasza:
válasza:Egy hete túráztunk a 32 éves fiunkkal.
Még a menyemék családjával is összejárunk.
Nem kell dobni a rokonságot azért, mert a gyerekünknek párja lesz. Nyilván nem való a felnőtt gyerekemre rátelepedni, de ahol addig havi rendszerességgel volt családi program, nehogy már a sohase legyen az új rend, csak azért, mert Péterünk barátnője még nem látott ilyet, vagy rosszban van a saját szüleivel.
válasza:"Az a gyanúm, hogy nem meri neked megmondani, hogy ő szívesen megy, inkább az apjára keni, csak ne hisztizz..."
Ez is lehet - de ebben az esetben is az a helyzet, hogy nem egymáshoz valók, mert nagyon alapvető dolgot nagyon alapvetően máshogy látnak. Ha ehhez még őszintétlenség is vegyül már a kezdet kezdetén, eleve halálra van ítélve a kapcsolat.
válasza:Alapvetően egy jó családban semmilyen életkorban nem “ciki” a szülőkkel programozni.
Az már nyilván igen, ha az egyik teljesen rátelepszik a másik magánéletére.
válasza:Addig, amíg nem érzed tehernek.
De egy 22 éves gyerek szüleinek már éreznie kellene, hogy a gyerek lassan önálló szeretne lenni, nem egy dróton húzgálható idióta.
Sokszor az ilyen családokban az egyik házastárs irányítja a másikat, így az tök alap nekik, hogy a gyereket is.
Csak a gyerek nem választotta ezt a típusú szülőt, még a párt mi választjuk.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nemertem a válaszolókat..
Kérdező leírja, hogy moziba is velük akarnak menni és szabotálják az időt, amit együtt akarnak tölteni. Ez hol normális?
válasza:"moziba is velük akarnak menni és szabotálják az időt, amit együtt akarnak tölteni. Ez hol normális?"
Nem az a kérdés, hogy mások, a szülők mihez hogyan állnak hozzá, hanem az, hogy a kérdező meg a párja miért nem tudja az ilyesmi hozzáállást gond nélkül leépíteni, mint ahogy felnőtt emberekhez illene... Azért, mert nem felnőttek még. Akkor viszont eleve ne akarjanak "párkapcsolatot" játszani. Főleg úgy ne, ha alapvetően máshogyan látják ezt a nagyon is fontos kérdést - meg eleve úgy, ha nem tudnak őszinték lenni egymással. Akkor előbb nőjenek fel, párkapcsolatokra majd ráérnek akkor, amikor felnőttek lesznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!