A válás, szakítás után tartósan hazaköltöző felnőtt gyerek (esetleg már ő maga is szülő) szükségszerűen konfliktusba keveredik a szüleivel?

Nem szükségszerű, ui. csak az érintett feleken múlik.

Ugyanakkor elég gyakori, mert

- egy felnőtt ember újra többé-kevésbé gyerekszerepbe kerül;

- más életstílusa, életfelfogása lehet, ami általában véve együttélésnél konfliktusokat okozhat;

- egyik vagy mindkét fél a felnőtt gyerek kudarcaként élheti meg a válást (ez végső soron igaz is), és az ebből eredő frusztrációját a másikra vetíti. Pl. a szülők a felnőtt gyereküket okolják a válásért, vagy éppen azért, mert egy ilyen személlyel kötött házasságot.

- ha nőről van szó, akkor az összes háztartási munkán össze lehet veszni: ki, hogyan főz, mos, takarít stb. Természetesen mindegyik fél azt képzeli, hogy csak úgy lehet jó, ahogyan ő csinálja. A gyereknevelésen meg pláne vérre menő csatát lehet vívni.

Nővérem elvált és 300 km-ről költözött vissza a családi házba a gyerekével aki akkor volt 4-5 éves. 2 hónapig voltak ott, ennyi idő alatt lett új munkahely és lakás is. Ennek már sok-sok éve.

Az a két hónap nem volt feszkós, csak ápolgatni kellett a lelkét a tesómnak. Ki se csomagolták a cuccaikat csak azt amit muszáj volt, minden más bedobozolva várt a garázsban.

Bátyám szakítás után költözött vissza (gyerek nem volt) és majdnem 10 évig ott is maradt mert félt az újabb csalódástól. Azóta már ő is külön él és van felesége, gyereke. Vele sem volt probléma, csak a szüleim nagyon unszolták hogy önállósodjon.

Én költöztem haza, és igen, krva szr volt. Onnantól kezdve, hiába volt keresetem, adtam a rezsibe stb. gyerekszerepbe toltak megint.

Értsd: elszámoltatás, mintha nem 27 lennék, hanem 7, de mindenért, hová megyek, kikkel találkozok, miért velük, időre érjek haza, stb.

Teljesen más a bioritmusom, más időpontban eszem, nem, fix időpont, attól nem lehet eltérni - mint gyerekkoromban, ha éhes vagy ha nem ekkor KELL enni és pont... étkezési zavar kimaxolva - megint ;)

1,5 hónap után leléptem az első albérletbe, amit találtam.

Nemrég költöztem haza a kisbabámmal (26 vagyok). 6 éve költöztem el egyébként. Anno minden egyes nap ment a veszekedés, anyukám direkt provokálta. Most velem igyekszik nem összeveszni, szerintem a baba miatt. Heti 1X szólalkozunk össze, inkább a baba miatt.

Eleinte voltak beszólásai, hogy mennie kell dolgozni, hogy legyen pelenka... Pedig fizetek csekkeket, bevásárlok, hiszen nem vagyok ingyenélő. Megkértem, hogy ne tegye, azóta leállt.

Imádja a kicsit, nagyon sokat vigyáz rá, ha megkérem. Részmunkaidőben fogok dolgozni nemsokára, Gyed kiegészítésként, ő kezdeményezte a dolgot, hogy amikor tud segít.