Mit gondoltok, ez kivételezés öcsém javára?

Következő a szituáció - szüleim 55 és 52 évesek, én 24, öcsém 10. Apám idén 9 éve hogy külföldön dolgozik, már az elején azzal a céllal vágott bele, hogy tudjanak majd nagyobb, szebb házat vásárolni. Ez lassan két éve, hogy megtörtént, az új házat anyám örökségéből finanszírozták, azóta pedig folyamatos felújítás alatt volt/van a ház, amit pedig apám évek alatt megtakarított fizetéséből fizettek. Nyár elején költöztek be, azonban még van mit csinálni bőven. Ezzel így önmagában nem is lenne semmi gond, viszont feleslegesen nagy házat vettek, 178 nm2 az alapterülete (+melléképület és garázs), 4 szobával, 2000 nm-es telekkel, mindezt úgy, hogy én már 19 éves korom óta nem élek otthon, tehát 3-an laknak ekkora helyen. Én ezt számtalanszor kérdőre vontam, és nem csak azért, mert teljes butaságnak és pénzkidobásnak gondolom ezt, hanem azért is, mert a későbbiekben előre látom azt, hogy nehézségeket fog nekik anyagilag okozni egy ekkora ház fenntartása, a hatalmas udvar rendezgetéséről nem is beszélve. Most ott tartanak, hogy teljesen elfogyott a pénz, azonban még mindig hátra van megközelítőleg 10-12 milliónyi munka. Idő közben a gyerekkori házunkat sikerült eladniuk 25 millióért, amiből a hiányzó részt fedezni tervezik. Ezen szintén felvontam a szemöldököm, ugyanis most ott tartanak, hogy másfél ház árát plusz sok évnyi külföldi munkát toltak bele ebbe az egy házba, csak azért, mert ők királyi családot játszanak. Viszont persze, az ő életük, folyamatosan azzal védekeznek ha felhozom hogy ez egy értelmetlen döntés volt, hogy én csak maradjak csendben, hiszen egyszer ennek az egésznek a fele az enyém lesz.

A probléma azzal a pénzzel van, ami meg fog maradni a gyerekkori házból, ideális esetben kb 14-15 millió forintról beszélgetünk. A minap felvázolta anyám, hogy ezzel a pénzzel mi a terv, és úgy néz ki hogy szeretnének vásárolni egy autót 3-4 millióért, 10 milliót pedig fixen félre szeretnének tenni öcsémnek egyetemre, mert 10-12 év múlva ők már nem lesznek olyan állapotban, hogy segíteni tudják majd őt. Ez utóbbival abszolút egyet tudok érteni, tudniillik mindig is apám volt a kenyérkereső, anyám kb egész életében minimálbérhez közeli melókat végzett, apám pedig már most teljesen ki van fizikailag, jó ha még néhány évet tud normális pénzért dolgozni. Én őszintén teljesen elmentem emellett, az egyetlen aggályom az, hogy ez a 10 millió ft semmit nem fog érni 10 év múlva, szüleimet ismerve pedig legjobb esetben is valami szutyok OTP-s bankbetétbe fogják betenni. A sztorit elmeséltem viszont pár barátomnak is a hétvégén és azóta az ő gondolataik matatnak a fejemben. Ők azt gondolják, hogy ezzel anyámék engem részben kizárnak az örökségből, hiszen nekem nem adnak semmit közvetlenül. Ehhez talán hozzátartozik az, hogy én a fővárosban élek és itt is szándékozom a későbbiekben ingatlant vásárolni, amit a szüleim soha nem néztek jó szemmel és emiatt őszintén már nagyon fiatalon éreztem azt, hogy nekem ők ebben semmiféle segítséget nem fognak nyújtani, még akkor sem, ha módjukban állna. Talán nekem magamtól ezért sem csapódott le ez úgy, ahogy a barátaim vélekednek, mert alapbeállításként úgy gondolkodtam, hogy ők nekem pénzt soha nem fognak adni. Pártatlan, objektív véleményeket várnék, köszönöm!