Mi lehet az oka, ha egy tizenéves gyerek nagyon rosszul reagál arra, ha az anyjának új kapcsolata lenne? Csak a lojalitáskonfliktus miatt, vagy más? Ez ennél bonyolultabb?

Nekünk pl azért, mert onnantól kezdve apám szart a fejemre, az új nő, bármit mondott ő volt a szent, akinek ment a pincsizés, loholás, bármit kitalált a nője, azonnal ugrás - nekem is!

Az életem onnantól kezdve abból állt, hogy a nővel hármasban programoztunk, legyünk barátok - de közben a nő elkezdett irányítgatni meg nevelgetni (bocs, van apám, majd ő nevel, amúgy is, 16 vagyok, nem szükséges hatévesként kezelni).

Ha nem azt csináltam, amit "elvárt" tőlem, akkor lebszott apám, mert a nője is, stb. stb.

Volt egy egészen jó - hát, annyira nem jó félárva - életem, ami teljesen felfordult minden szempontból, de közben elvárták, hogy vágjak jó pfát hozzá. Miért is?

Megjegyzem, amióta elköltöztem, a nővel egyáltalán nem beszélek - elég jó okom van rá -, apámmal meg nagyritkán.

Ő máig nem érti, mi volt a bajom - NEKEM -, miért nem tudtam alkalmazkodni.

Megjegyzés: a nője OCD-s és kontrollmániás, emellett passzív-agresszív, szóval érdemben nem lehetett vele kommunikálni, ha nem azt csináltuk, amit kitalált, csenddel verés.

Ezen kívül minden héten átkutatta a szobámat, lenézett, beszólt mindenre... és akkor persze mindig én voltam a fsz, amiért "nem alkalmazkodok".

EHHEZ? Hogy, mikor soha semmi nem jó?

Mindegy, engem nem kell ezek után keresni, ha baja van. Ott van a jegyese, majd ő megoldja.

#22