Az átlagon aluli anyagi/jövedelmi helyzetű szülők miért akadnak ki / csodálkoznak azon, ha a gyerekük/gyerekeik nem szeretik, nem tisztelik őket?

Kérdező!

Remélem, hogy a Téged is csak a pénzedért fognak szeretni! Ha neked ennyire a pénz körül forognak a gondolataid akkor ne vállalj gyereket!

Le leszek pontozva, de nem érdekel.

Minek vállal az is gyereket, aki saját magát sem tudja eltartani? Na, ez remek kérdés. Mert a másik kérdésnél a sok idióta szerint szülni alapjog. Aztán, hogy a gyereknek nélkülöznie kell, hogy nem egyenlő esélyekkel indul, az a kutyát se izgatja. De a lényeg, hogy anycika szülhetett, minő öröm, boldogság.

Sok embernél az ösztön felülírja a józan észt. Na, az ilyen családok lesik az adományokat, mennek el 2-3 munkahelyre kulizni, közben a gyereknek semmije sincs, a szülők nyomathatják évtizedig a “de én felnevetelek tisztességgel” című mártír dumát. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben a gyerek nem tud kitörni sem, mert továbbtanulás helyett anyciapcit kell támogatni és mielőbb munkába állni.

A gyerek nem azért nem tiszteli vagy szereti ezeket a szülőket, mert csórók. Hanem mert borzalmas hátrányt raktak a nyakába, amit talán sosem ugrik meg.

Örülök annak, hogy az én szüleim gondolkodtak gyerekvállalás előtt és mind a négyünknek megvolt mindene, el tudtak indítani az életben. Az én gyerekeimnek is ilyen élete lesz, már most milliós nagyságrendű a megtakarítása a 3,5 éves fiamnak, mert nem csupasz popira akarom kiengedni az életbe.

Kérdező, mi szegények voltunk, de szeretetben többet kaptam mint a legtöbb gyerek. És meglepetés.. önerőből jól tanultam, versenyeket nyertem, külföldi ösztöndíjjal tanultam Dániában, itthon felvettek állami egyetemre, a mestert szintén Dániában végeztem, és 35 éves koromra van fix, nagyon jól fizető munkahelyem, hitelmentes felújított lakásom, megtakarításom.

Aki a saját sikertelensége miatt a szüleit okolja az egy lúzer és sajnálom a szüleiket hogy gyereket vártak de csak egy ilyen semmirevaló jött.

A kérdező a 2000-es évek fogyasztói társadalmának mintaszerű terméke. Tökéletesen bemutatja a reklámok és fogyasztási szokások emberekre gyakorolt hatását. Ha valamit nem tudsz megvenni, már nem is vagy ember. Önbizalom és önértékelés nulla, értékteled darab 💩-nak érzi magát, ha nincs meg mindene, ami másoknak van. Erre a saját korosztályától kapott visszajelzések is ráerősítenek jó esetben. A tárgyak meglététől, birtoklásától függ az emberi minősége, önértékelése, önbecsülése. Végtelenül szomorú.

Példa a gondolkodásmódjának megcáfolására: A ll. világháború idején is voltak boldogan, önfeledten játszadozó gyerekek, pedig sokszor még egy falat kenyér se jutott nekik. Vagy pl. a '70-es - '80-as évek Kádári szocializmusában sem volt akkora árubőség, mint amekkora manapság van, mégis rengeteg embernek volt boldog gyerekkora akkoriban is.

A reklámok által sugallt (téves) nézetek áldozata vagy, kérdező. A boldogság nem a tárgyaktól függ. Hozzájárul(hat!, de nem feltétlenül) az életünk könnyebbé, zökkenőmentesebbé tételéhez, de korántsem csak ezektől függ a boldogságunk. Ha a tiéd igen, akkor nagyon nagy baj van. Persze a nyomor sem jó, megértem. De akit ennyire nyomaszt a nyomor, az jólétben sem lenne tökéletesem boldog soha. Mindig elégedetlen lenne, örök életében.