Apa-fia kettesben élnek. Apa tartja el a 31éves fiát, aki még 1 napot se dolgozott. Hallani sem akar a munkáról. A szobájában tölti a nap 24 óráját. Se barátja, se barátnője nem volt még. Mit tanácsolnál, hogy változzon a helyzetük?

Áhá, ez nagyon jó sztori, csak éppen azt felejtetted ki, hogy a fiú egészséges-e. Pszihiáter látta már? Aki a nap 24 órájában a szobájában van és igénye sincsen társaságra, az általában mentálisan nincsen rendben.

Nyilván erről az apuka képben van, te meg csak szítod itt a feszültséget.

én is úgy gondolom,hogy a szülő hibája.

miért nem küldték el dolgozni, miért nem adtak neki ultimátumot,amikor befejezte a tanulmányait?

ma itthon kb csak az nem dolgozik,aki nem akar, van bőven munka.

persze a srác is sáros, elmehetett volna magától is és ismerkedhetett volna is.

gáz, de össze kell szednie magát, kimozdulni, interjúkra járni és elmenni dolgozni.

utána meg ismerkedni,barátkozni, barátnőt szerezni.

nem egyszerű, de minél tovább vár,annál nehezebb lesz

Nekem 2 nő ismerősöm is hasonló helyzetben van.

Ők megtehetik, anyuci apuci pénzeli.

Az egyikre az anyja ráfogja, hogy depressziós a csaj. Sehova nem mozdul ki, hihetetlen milyen életet él.

A másik azért jobban él, eljár ide-oda, de olyan gazdagok, hogy nincs szükség még 1 jövedelemre.

Mindketten 33 körüliek.

#5-ös, ha tudnád milyen betegségekkel vállalnak munkát emberek, mert muszáj nekik.

Ha valaki belekényelmesedik egy életmódba, a franc se tudja már onnét kirángatni. Persze, hogy mentális beteg lesz, már lesz mire fogni, hogy nem tud dolgozni.

Apuka meghal, a "gyerek" meg idővel eladja a lakást(ha nem árverezik el a feje felől) felél mindent, lesz belőle egy szatyros hajléktalan.

Semmit, ha apuka ilyen marha, megérdemli.

Én már RÉG kivágtam volna az élősködőt a francba.

Nálunk hasonló a helyzet, tesóm harmincon felül, anyám nyakán él. Én amit láttam...sajnos egy ideig nagyon ráhagyták a dolgokat, aztán szigorúbban bántak vele, de nem használt. A baráti köre is rossz hatással volt rá.

Szüleim azóta elváltak, és anyámat egyáltalán nem tiszteli a tesóm, engem sem. Apámat sem, de vele már ritkábban találkozik, mivel a drága gyermek csak akkor keres bárkit, ha szüksége van valamire.

Mondjuk az én tesóm nagy lábon él, minden második nap bulizik, drága ruhák, csajozás.

Ha anyám rászól, arrogáns duzzogó hisztizést vág le.

Lényegében az ilyen emberek kiskorúsítva vannak és tininek érzik magukat, vagy nagy gyereknek, ő sem hajlandó dolgozni, mert ő már csak azért több százezres fizetést várna el, hogy bejár és ül egy helyben.

Amit én máshogyan csinálnék anyám helyében: k-rvára nem vásárolnék be neki, nem főznék rá, nem takarítanék, mosnék, nem vennék neki semmit.

Nem fizetném a bulikáit, a ruháit. Eldugnám az eladható holmikat (egyszer úgy oldotta meg a pénztelenséget, hogy az én cuccaimat adta el, amikor ezért ordítani kezdtem vele, a hülye apám elbagatellizálta a dolgot). Én nem is tartom vele a kapcsolatot, leszarom, hogy "de hát a testvéred". Kitenni úgy sem lehet az utcára, szerintem erre kevesen képesek lelkileg, meg nem oldana meg semmit ott csövelne a ház előtt kb.

Kevés az info, azt nem írtad, hogy erőszakos-e, van e mentális betegsége. Aki nem mozdul ki, annak lehet erős szorongása, depressziója is.

Mi esetünkben még felmerült egy durvább családi szembesítés is, tehát összehívni a rokonokat és mindenki elmondaná a véleményét, anyám testvérei eléggé aggódnak így is.

Esetleg több információt írhatnál, ne félj sok ilyen van, nem fognak felismerni.