Az átlagon aluli anyagi/jövedelmi helyzetű szülők miért akadnak ki / csodálkoznak azon, ha a gyerekük/gyerekeik nem szeretik, nem tisztelik őket?

10

Szeretjük a szüleinket, hiába követtek el hibákat és éltek, úgy ahogy tudtak.

Senki nem örül annak, amikor rájön felnőttként, hogy a szülei esendőek és botladoztak az életben, ettől még szerettek bennünket és ezt éreztük minden rossz ellenére is.

Szóval az a fő problémád, hogy csórók vagytok.

Mit teszel azért, hogy a későbbi különálló életed során ne keljen nélkülöznöd, esetleg átlagon felüli életed legyen?

Csak egy tipp: Tanulj! Objektíven csak a jó dolgokat figyelembe véve, Magyarországon MSc diplomát szerezhetsz ingyen, csak teljesíteni kell hozzá. Ez egy kivételes lehetőség, nyugatra nagyon sok szakirány csak fizetős, vagy az összes az. Nem az egyetem kerül sokba, hanem a mellé járás! Fillérekért meg lehet venni a tanárok jegyzeteit, az egyetemi könyvesboltokban. Ha bejársz órákra a tankönyv teljesen felesleges a legtöbb tárgyra. Én 6 év egyetem alatt nem költöttem annyit könyvekre/ jegyzetekre, mint egy átlag középiskolás 1 év alatt! Pedig mérnök diplomám van... Mellette pedig lehet diákmunkán dolgozni heti 1-3 napot átlagba, úgy, hogy az összes órára bejársz. Ezt tapasztalatból írom!

Értelmes piacképes szakmát válasz, mert diplomás eladóból rengeteg van már.

Egy jó szakmával, ha vállalkozó vagy többet keresel, mint egy mérnök, de ehhez fel kell futtatni a céget, és sok év gyakorlat szükséges.

Mi azon álszentség, hogy nem az anyagiak alapján ítélek meg valakit?

Szeretett, gondoskodott rólam, magát mindig hatra sorolta (olyannyira, hogy ő lett beteg - na ez volt az első, hogy megfogadtam, hogy én nem leszek mártír szülő. Akkor se ha emiatt kevésbé fognak szeretni a gyerekeim.)

Megtanított küzdeni, arra hogy magamnak tanulok. Megtanított az értékekre. Pl: milliós fizetésből se veszek dizajner táskat és nincs rajtam semmi mű, mert nem ez tesz boldoggá.

Remélem, hogy sok mindent sikerül átadni a saját gyerekeimnek is ebből.

Pl: a leginkább azt, hogy nem többek attól, hogy nekünk több a pénzünk.

Én jóllétben nőttem fel olyan toxic szar szülőkkel, hogy szavak nincsenek rá - tízéve azt sem tudom, mi van velük, de ja, tök jó volt, hogy anyám világra tolt.

Szuper gyerekkor, dúskáltunk a pénzben, bármit megkaphattam - ja, hogy egyébként napi szitnen ment a verbális abúzus, és inkább majdnem meg.ltem magam 14 évesen, csak szabaduljak. De legalább gazdagok voltunk. :D

Ismered ezt a mondást?

Az a gazdag szülö, akinek a gyerekei akkor is a karjába futnak, ha azok üresek.

Én a szüleimet nem a pénzükért szeretem és tisztelem. Apám és anyám pedagógus volt (most már nyugdíjasok), tehát nem éppen a legjobb anygai helyzetben nőttem fel. De tisztességesen felneveltek mindkettőnket, amiben tudtak támogattak/segítettek. A mai napig szeretem őket.

Felnőttként sokkal jobb az anyagi helyeztem, mint anno a szüleimnek. Megtanultam ésszerűen beosztani a pénzem. Így sikeres vagyok pénzügyileg. A gyerekeimnek sokkal több mindent meg tudnék venni, de igyekszem az igényeiket ésszerű keretek között tartani.

Egy szülő nem attől jó, hogy évente megveszi az új ájfont a gyerekének, meg ha összetöri a bömbit akkor rögtön kihoz egyet a szalonból a gyereknek.

Én inkább azon akadok ki, mennyire szomorú az, hogy a fogyasztói társadalom kitermelt egy rakás ilyen gondolkodású embert, mint Te, kérdező.

Végtelenül szomorú látni ezt a pénz központú gondolkodást.

Tévedsz, a szeretet, a bensőséges viszony nincs összefüggésben az anyagiakkal. Igen sok gazdag szülő gyereke boldogtalan és sok szegény családban ott van az összatartozás érzése, a feltétel nélküli szeretet. Sajnálatos, hogy Te ezt nem érted.