Mit kéne tenni hogy anyám ne legyen ilyen? Gyűlöli a stílusomat

"nyilvan ti tudjatok eldonteni h van e eveszavarom egy par kommentbol…"

Te honnan veszed, hogy evészavarod van? Orvos vagy? Vagy orvostól tudod? Ha orvostól tudod, miért nem hagyod, hogy kezeljen?

Jaj igen, milyen gusztustalan emberek vagyunk, hogy a szemedbe mondjuk, mekkora kamugép vagy. Ne hisztizz már, ismerem az evészavart, neked pedig semmi bajod azon kívül, hogy azt akarod, forogjon körülötted a világ. Nem vagy te különleges, elfogadod és élsz tovább. Nincs itt semmi látnivaló, csak egy újabb öndiagnosztizált kislány. Addig nyafogsz, amíg valaki bevág valami pszichiátriára. Ott majd megtapasztalod milyen az igazi evészavar meg testképzavar. Mert veled ellentétben ott tényleg beteg emberek vannak.

Ha annyira beteg lennél, akkor már régen szóltak volna anyádnak az iskoládból. De minthogy nincs semmi bajod a nyavalygáson kívül, le se tojnak. Majd kinövöd aztán ennyi.

De te inkább egy egész csoportot járatsz le azzal, hogy megbélyegzed magad azzal, amiben több millió ember szenved a bolygón. Most menő felcímkézni magatokat, te is beállsz a sorba és tucatkislánnyá válsz. Hányinger ez a viselkedés, mert miattatok nem kapnak elegendő figyelmet azok, akik igazán betegek.

Eddig a 47-es kommentjében volt a legtöbb igazság. Kérdező te tényleg figyelemhiányos vagy, ez üvölt a kommentjeiden is. Ez nem a te hibád, nem is rajtad kell számonkérni. Tini vagy, már emiatt rengeteg érzelmet élsz meg, és emellé jön még egy diszfunkcionáló anya, persze hogy zavar van a fejedben. Empátiára és megértésre van szükséged ahhoz, hogy saját magad is megértsd, ezért én azt tanácsolom neked, hogy hagyd itt a gyakorit a francba. Tele van kiélt, gusztustalan emberekkel, akik az empátia szóról is max a szomszédtól hallottak. Már tettem fel kérdést korábban, ahogy mások is, de egyre sem válaszoltál, de azért megpróbálom mégegyszer. Van a közeledben olyan felnőtt ismerős vagy családtag, akire támaszkodhatsz lelkileg? A suliban ahova jársz van iskolapszichológus?

Értékelném ha válaszolnál azoknak akik tényleg segíteni akarnak, mert ezzel ha csak folytatod a vitatkozást nem jutsz majd előrébb. Ha gondolod írj nyugodtan privátot és beszélgethetünk kicsit.

Az önhánytatás is eléggé kapcsolatban van a goth stílusoddal.

Piszkálhattak iskolatársaid, azért lettél goth.

Most már nem piszkálnak (látják, hogy nem akarsz közéjük tartozni, meg tartanak is tőled), érzed hogy még kevesebb vagy a szemükben, ettől csak tovább csökkent önértékelésed, nőt depressziód.

Az ilyen emberek meg keveset mozognak, mert kerülik a csapatos mozgásformákat, egyedül sem szeretnek sokat edzeni, mivel pl. 10-20 km futás, 1-2 óra torna közben többet agyal az ember, mint ha éppen telefont nyomkod vagy videóklippeket néz.

Aztán a kevés mozgás is tovább erősíti az önértékelés hiányt, depressziót, amit nassolás tud tompítani, kis súlygarapodást is súlyosabban reagál akinek gyenge az önértékelése, aztán buléma.

Aztán jönnek az egészségügyi, pszichoógia problémák,amiket ChatGPT így összegez:

"Egészségügyi problémák

Elektrolit-egyensúly zavara: Az önhánytatás során a szervezetből nagy mennyiségű folyadék és elektrolit távozik, ami elektrolit-egyensúly zavarához vezethet. Ez komoly szívritmuszavarokat, izomgyengeséget és akár életveszélyes állapotokat is okozhat.

Dehidratáció: A folyamatos hánytatás súlyos dehidratációhoz vezethet, amely kihat a veseműködésre és az általános egészségi állapotra.

Nyelőcső és szájüreg károsodása: A gyomorsav visszajutása a nyelőcsőbe és a szájüregbe irritációt, fekélyeket és krónikus gyulladást okozhat. Ez a fogzománcot is károsítja, ami fogszuvasodáshoz és egyéb fogászati problémákhoz vezethet.

Gyomorproblémák: A gyomor és a bélrendszer károsodása, beleértve a gyomorfekélyt, irritábilis bél szindrómát (IBS) és egyéb emésztési zavarokat.

Tápanyaghiány: Az önhánytatás miatt a szervezet nem tudja megfelelően felszívni a szükséges tápanyagokat, ami súlyos vitamin- és ásványianyag-hiányhoz vezethet.

Pszichológiai problémák

Szorongás és depresszió: Az önhánytatás gyakran együtt jár szorongásos zavarokkal és depresszióval. Az önértékelés csökkenése és a bűntudat érzése is gyakori.

Testképzavar: Az érintettek gyakran torz testképpel rendelkeznek, és rendkívül elégedetlenek a testükkel, függetlenül attól, hogy objektíven nézve milyen az alakjuk.

Kényszeres viselkedés: Az önhánytatás gyakran egyfajta kényszeres viselkedés, amelyet az érintettek nem tudnak kontrollálni.

Szociális izoláció: Az önhánytatás titkolása gyakran szociális izolációhoz vezet, mivel az érintettek kerülik a társas helyzeteket, ahol étkezni kellene.

Egyéb következmények

Szégyenérzet és bűntudat: Az érintettek gyakran szégyellik a viselkedésüket, ami tovább súlyosbítja a mentális állapotukat.

Öngyilkossági gondolatok: A súlyos mentális egészségügyi problémák növelhetik az öngyilkossági gondolatok és kísérletek kockázatát."

#27

Az evészavarról ilyen durván nyilatkozni, mint egyes válaszadók teszik nagyon nincsen rendben. Az evészavar egy nagyon komoly és tömeges probléma, aminek az egyik kulcsfontosságú része a szégyen és a megfelelési vágy. Sokféle evészavar van és az ismertebbeken kívül (bulimia, anorexia, stb.) mindegyik az önértékelésből, annak a zavaraiból ered. Minden evészavar, ha egy egyén nem tud az étkezésével és a testével megfelelő viszonyt kialakítani, olyan láthatatlan megnyilvánulásai is vannak ennek, mint ha valaki állandóan edz, hogy másoknak megfeleljen, minden gondolata a kalória vagy étkezés körül forog (még akkor is, ha nem kórosan sovány), vagy ha túl sokat fogyaszt valaki. Tehát nem azzal kellene foglalkozni, hogy kinek (és leginkább a kérdezőnek) van-e evészavara, hanem az ebben, erről való gondolkodásban, a segítségkérésben segíteni, azt normalizálni. Azzal, hogy itt ilyen elutasítóan nyilatkozik valaki erről a komoly betegségről, az nem csak a kérdezőre hat ki, hanem másokra is, akik ezt olvassák és emiatt még kevésbé mernek majd róla beszélni.

Egyébként szerintem fontos lenne tudatosítani magadban, kedves kérdező, hogy minden problémád - az evészavar, a transz identitás nem megélése, az öltözködésen nem megélése - gyakorlatilag önmagaddal és az identitásoddal függ össze. Jelen kérdés nem szempontjából nem az a fontos, hogy transz, goth, evészavaros vagy-e, hanem az, hogy ezeknek az elfogadása az amivel problémád van, mert a külvilág nem reagál rá jól/nem engedi. (Az evészavar picit más mint a többi, de ahogy korábban írtam, az is komolyan összefügg az önértékeléssel, a megjelenéssel, az elfogadással, ez ezekkel való problémákat jelzi.) Tehát ez az a téma, amiben szükséged van a segítségre - mind önmagadban, mind pedig édesanyád felé. Ebben egy szakember sokat tud segíteni (pszichológus, iskolapszichológus, terapeuta, stb.).

Még ha nehéz is anyukáddal - és látom, hogy valóban nehéz, a viselkedése nem elfogadható - én első körben megpróbálnám ezt normalizálni. Igen valószínűleg sosem fogtok bizonyos dolgokban egyetérteni, viszont szakember segítségével mindketten megtanulhattok határokat húzni és megtanulni az asszertív kommunikációt, ami miatt nem bántjátok egymást egyet nem értés esetén. Ez hosszú és nehéz folyamat, szinte lehetetlen, ha az egyik fél nem nyitott rá. Viszont megpróbálni még mindig jobb, mielőtt véglegesen megromlik a viszonyotok. Ha valóban nem működik nálatok semmi, én csak akkor szakítanám meg vele a kapcsolatot.

(U.i.: Stíluson vitatkozó emberek, pls. Nincs a napjainkban egyedi stílus, mindenki pontosan ugyanazt hordja (a szubkultúrák is bekerülnek a divat körforgásába, jelenleg trendek vannak, amik ugyanazokból az elemekből visszatérően építkeznek). Egyes gondolkodók úgy vélik, hogy a világon már semmi új nincsen a korszak emberének, minden csak a végtelen ismétlésen alapul. A fast fashion és a tömegtermelés mellett még a saját magunk által varrt ruhák is teljesen ugyanolyanok (szabásminta). Szóval mindenki nyugodtan hordja azt, amit ő szeretne, amiben kényelmesen, jól érzi magát.)

Kedves Kérdező!

Ahogy látom nagyon nehéz neked és nagyon sajnállak! Az itteni javaslatok egy része is borzalmas. Szerintem az lenne a legjobb, ha ezekkel nem foglalkoznál, törölnéd a kérdést. (Jelenleg látom, hogy ahogy egy előttem hozzászóló írta, belementél ezekbe a vitákba, ami jelenleg tényleg nem segít a helyzeteden.)

A leírtak alapján - családi helyzet, támogatás hiánya, apai elhagyás, anyával való bizalmatlan kapcsolat, identitásbeli problémák, önmeghatározás és önelfogadás hiánya, evészavar, önsértés - súlyos helyzetben vagy. Ezen a ponton már régen elhaladtad a gyakori kérdések tanácsadást, a probléma önálló megoldását. Nem tudunk neked tanácsot és diagnózist adni, mert nem tudjuk az egész történetet, és ne is adj ki egy ilyen helyen személyes információkat magadról, a saját érdekedben.

Valamiféle valós segítséget kell keresned. Az lenne a legjobb, ha anyukád vagy apukád elvinne egy pszichológushoz. Van erre módod? Ha nincsen, akkor próbáld meg az iskolában az iskolai szociális segítőt (minden iskolában van), ha ő sem tud segíteni, akkor valamiféle TB alapú pszichológust kellene keresned, ott ahol jogosult vagy egészségügyi ellátásra.

Sok erőt küldök neked!