Mit gondolsz neked milyen gyermekkorod volt? És ez hogy hat a mostani életedre?

A nagyszüleim neveltek, főleg a nagymamám. Spórolás volt, szigor (pl nem lehetett napközben a szobában lenni), nem mehettem sehova. Nem voltam szeretgetve, úgy igazán senkit nem érdekeltem, ha nem tudta a házit, nem tudtak segítséget kérni. De nem azért mert nem szerettek volna, hanem mert

idősek is voltak (75 évesen vettek magukhoz), illetve ők is nevelkedtek.

Szamomra a mai napig megdöbbentő, ha valaki 2 párizsit rak a kenyérre és ezzel nem viccelek. Képes vagyok 1 szelet párizsit úgy vagdosni, hogy eleg legyen a kenyérre.

Nehezen kerek segítséget, nem is igazán fogadok el. Az érzéseimről egyáltalán nem tudok beszélni. Sokáig azt sem viseltem el, ha hozzám értek. Azt, hogy szeretlek 23 évesen tudtam először kimondani először valakinek. Elég régimódi gondolkozásom van, maradi vagyok párkapcsolat témában. Bármiféle intimitás, női egészséggel kapcsolatban sokáig ilyenekről beszélni sem mertem. Nem kaptam felvilágosítást, újságból tudtam meg mindent.

3 éves koromig tökéletes. Bár nem emlékszem rá.

Ekkor meghalt apukám.

4éves voltam, mikor anyám hozzánk költöztette nevelőapámat. Itt romlott el minden.

Eleinte engem vert. Bármiért.

Kb kamaszkoromig erről szólt az életem. A megfelelésről és hogy ezt sosem tudtam teljesíteni, mindig kaptam.

Volt olyan, hogy 5perccel késöbb értem haza a suliból, mint az előírása, úgy elvert, 2 hétig nem tudtam legugolni.

Anyám minden alkalommal végignézte.

Aztán szép lassan anyámat is elkezdte verni. Ő meg szó nélkül tűrte.

Elkezdtem kamaszodni, A verések abbamaradtak, onnantól már csak szóban kaptam. Te nem vagy jó semmire, a kutya nem fog szeretni, sosem lesz normális munkád, életed.... Te maga vagy a szerencsétlenség...

16 lehettem, mikor először megfogta a mellem. "Véletlen".

Majd egyre több véletlen lett. Késöbb belenyúlt a bugyimba. Végül megerőszakolt.

Tiltakozni nem mertem mert féltem tőle nagyon. Segítséget nem tudtam kérni, mert anyámban rég elveszett a hitem, mást meg mindenkit megutáltattak magukkal, így rokonaim kb senki nem volt.

20 éves koromig tűrtem, mert nem tudtam lelépni.

Ami volt pénzem elvette, barátaim/rokonaim nem voltak kb.

20 évesen ismertem meg egy fiút, titokban találkoztam vele párszor. Tudott a családomról, hogy milyenek. Az erőszakról nem.

Végül 1hónap ismerettség után kijelentette, vagy költözök hozzá és megment ebből a fertőből, vagy felejtsük el egymást.

Hozzáköltöztem.

Ennek 10 éve.

Azóta a férjem. A gyerekeim apja.

Évekig jártam pszichológushoz, de még most sem sikerült 100%-ig feldolgoznom a gyerekkorom.

"Mit gondolsz neked milyen gyermekkorod volt?"

Nem volt túl jó. Diszfunkcionális családban nőttem fel. A szüleim nem voltak egymáshoz valók amúgy sem és emellé hozták a saját otthoni problémáikat a házasságba. Apám egy falusi tuskó volt. Dolgozni tudott az biztos, de ennyi. Agresszív, hirtelen haragú, hétvégi piás volt. Jegyben jártak anyámmal, amikor megverte. 8 hónapig külön éltek, mert anyai nagyanyámat is megpofozta. Engem is többször meg akart verni nadrágszíjjal, de anyám közbelépett. Anyám megbocsájtott neki. Folyamatosan kaptam a dehonesztáló megjegyzéseket, mert nem olyan lettem,

mint amilyennek elképzelt. Tudom, nem lesz szép, amit írok, de amikor meghalt, ekkor voltam 17, nyugodtabb életem lett.

Anyámat a bigott katolikus nagyanyám verte, terrorizálta. Nagyszerű zenész lehetett volna, ha megkapja a lehetőségeket, de így "csak" egy nagyszerű távközlési dolgozó lett belőle. Lett volna esélye jobb életre, de elcseszte. Figyelmeztették a munkahelyen, hogy milyen ember az apám, de összeállt vele. Amúgy egy érzelmi zsaroló volt. Gyerekkoromban veszekedések alkalmával hisztérikusan fenyegetőzött azzal, hogy beveszi az összes gyógyszer, ami otthon van.

Amíg élt faterom, a hétvégék nagy része piálással, veszekedéssel, néha fizikai agresszióval teltek. Nem volt társasági életünk, nem mentük sehova, csak a falura apai nagyszüleimékhez.

A fentebb leírtakról senki sem tudott nagyjából 17-18 éves koromig. Sem tanár, sem barát, sem senki másnak nem beszéltem erről. Akkor beszéltem erről szakemberrel. Addig minden elfojtva maradt bennem.

"És ez hogy hat a mostani életedre?"

Az, hogy szeretem a sportot, az állatokat, a természetet, és becsülöm a munkát azt apámnak köszönhetem. A munka becsületét mindkét szülőmnek.

Amúgy sok jót nem hozott. Noha jól kommunikálok, mert olvasott vagyok, nem tudom kihasználni a képességeimet. Önbizalmam lényegében nincs. Örülök, hogy van munkám és ennyi. Motiváció nulla az élet minden területén. Csődtömegnek érzem magam, pedig, állítólag vannak dolgok, amiben nagyon jó vagyok. Teljesen másképp látom magam, mint azok, akik ismernek. 16 éve kisebb nagyobb megszakításokkal depresszióval kezelnek. Párkapcsolati téren hatalmas nagy nulla a történet, nem hiszem, hogy 44 évesen bárkinek is kelleni fogok még az életben ebben a formában. Neuortikus, szorongó ember vagyok, nagyon sok pesszimizmussal megáldva.

23

Ez nagyon durva. EL nem tudom képzelni mi vehet rá egy apát ilyesmire.

Vegyes. Sokat nelkuloztunk, anyai nagymamam kifejezetten gonosz volt velem, az apai pedig majomszeretettel csungott rajtam.

Szuleim elvaltak, az alkoholista apam leszart, az anyam harom muszakban dolgozott, hogy eltartson 3 gyereket

Jatekom nem sok volt, de konyvet rengeteget kaptam es jartunk sokat konyvtarba is.

10 eves koromig teljesen jo: loverseny, jatekterem, kirandulasok, nyaralasok, muzeumok, kiallitasok, mozik, koncert, hazibulik, neves irok es festok: tehat ertelmisegi, muvesz es bohem legkor volt. Utana elvaltak es anyam, csak o tudja, mifele megfontolasbol, SAJNOS hozzament egy alfoldi vadparaszthoz: 14 ev pokol. Mindennapos veres, kotekedes, terror, minden leuralasa, a gondolataide is. 24 evesen ferjhez mentem, azota megint jo. Itt a UK-ben teljesen korrekt, hasonlo, mint a szuleim valasa elott: nyaralasok, utazgatasok, muzeumok, evente Mela fesztival, sok penz, sajat luxuslakas, az ugyved kislanyomnak detto, tudosok, kutatok a tarsasag.

DE. Amit anyam ferje okozott anyammal egyutt, aki mint bunreszes, vett reszt, azok visszafordithatatlan karok: remalmok, triggerek, flashbackek.

A szüleim elváltak, apámmal 14 éves korom óta nem volt kapcsolat, tavaly meghalt.

Anyám burokban nevelt, mert ő is abban akart lenni, negatív, maximalista, energiavámpír.

Hatása, hogy ezekkel a démonokkal kell nekem is küzdenem, pedig érzem, hogy én alapvetően ennek az ellentéte vagyok/lennék.