Más is úgy gondolja, hogy gyermekkorban szülőt, testvért elveszíteni is van olyan rossz, mint amikor valaki a gyerekét veszíti el?

Nem.

Nem.

Nem lehet és nem is szabad haláleseteket rangsorolni. Mindegyik egyformán óriási veszteség.

ezzel mindig nagyon felidegesítenek. vannak gyerekeim,nyilván főleg 1 éves kor után màr a legfájdalmasabb gyereket elveszíteni,felnőttként már nem érdekelne anyám elvesztése. de lányismerősöm aki 10 évesen vesztette el anyját sose heverte ki,pedig lánya is lett,de örökké emlegeti. apukám 13 éves koromban halt meg ,mamám is,házunkat barátokat vesztettem voltak öngyilkossági kísérleteim,és simán átvészeltem volna egy halvaszülést ha visszakaptam volna őket,nekem évek kellenek a kötődéshez,a gyerekeim mikor megszülettek nem érzem azt az eufóriát,első évben főleg a melót,idővel egyre jobban szeretem őket. tanárom is lenézett mert meghalt a felesége,és mikor mondtam,hogy barátomnak az anyja halt meg,elhúzott . pedig a legfájdalmasabb veszteség volt akkor. amúgy felnőttként ha már gyerekeid vannak könnyen lemondasz a szüleidről saját éketed van,de mindegy hány éves valaki,a legfájdalmasabb annak a halála akikkel élsz.akivel nem laksz,úgy nem változnak a mindennapjaid.

vicces,hogy másik kérdęsben meg leoltottak valakit,hogy ne hasonlítgassunk mindenkinek a saját gyásza épp a legfájdalmasabb. ha a gyerekeidet félted,nem èrdekelnek a szülők,de gyerekként elveszíteni szülőt szerintem ugyanakkora fájdalom lehet ,és az a tini aki épp anyját siratja,lehet nem tudja,ugyanúgy elsiratni egy kisbabát ha vetélése is lenne...ha választani lehetne sztem jópáran az anyjukat hoznák vissza az életbe abban a helyzetben. sajnos nem tudtok ebbe belegondolni. pedig ezt úgy mondom,hogy én már nem tartok anyámmal kapcsolatot.