Mit gondolsz neked milyen gyermekkorod volt? És ez hogy hat a mostani életedre?

Ja, igen: gyereket sohasem szülök, mert tudom, nem lennék jó anya, viszont tapasztaltam, milyen egy szr anya gyerekeként felnőni, és ezt senkinek nem kívánom.

#10

Alapvetően jó gyerekkorom volt, boldog családban nőttem fel, szüleim a mai napig boldogok együtt. Nem voltam túlzottan elkényeztetve, de megkaptam nagyrészt mindent, amire szükségem volt, érzelmileg és anyagilag is.

Ha volt hátránya a gyerekkoromnak, ami kihat a felnőtt életemre is, akkor az, hogy 4 kistestvér mellett mindig nekem kellett az okosabbanak, ügyesebbenek, felnőttebnek lennem. Így lett belőlem tipik ISFJ személyiség. Mai napig mindenhez úgy állok hozzá, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarjak máskokat, háttérbe sorolom minden igényemet és szükségletemet másokéval szemben és alapvetően nagyon védelmező típus vagyok. Emiatt felnőttként is nyilván sokan szeretnek, kevés olyan ember van, akivel nem jövők ki jól, de erősen oda kell figyelnem, hogy ne hagyjam magam kihasználni. Utóbbi sajnos két párkapcsolatban is rosszul végződött. Könnyen kerülök olyan helyzetbe, hogy hülyét csinálnak belőlem a jóhiszeműségem miatt, mert rendszerint úgy vagyok vele, hogy ahogy én hozzáállok másokhoz, ugyanazt kapom vissza. Két komoly lecke árán tanultam meg, hogy ez sajnos nem alapvető mindenkinek.

Borzalmas.

Elvalt szülők. Egoista, alkesz, nyomorult lelkű apa, depressziós anya, majd válás után ez utóbbinak, az alkesz semmirekellő, pszihopata kanjai.

A felnőtt életemre pedig úgy hat, hogy rájuk nem nyitom az ajtót.

Leszarom mi van velük.