Tényleg olyan elvetemült rossz dolog, hogy szeretnék egy tabletet?

Kezdjük ott, hogy egyetemre járok, a szüleim támogatnak anyagilag, de amúgy viszonylag keveset dolgozok suli mellett, meg amúgy tök magas az ösztöndíjam. A szüleimmel abban maradtunk, hogy ők egy adott összeggel támogatnak egy hónapban, ha több kell, akkor oldjam meg. Ha valamiért nem jönnék ki, és tőlük kérek pénzt, akkor szeretnék tudni, hogy hogy osztottam be az anyagiakat, egyébként nem szólnak bele. Ja meg abban maradtunk, hogy ha valamit 40 ezer felett veszek, akkor arról szóljak előzetesen, hogy tudjanak róla, de nem szólnak bele. Ez eddig tökre működött is.

Na most ugye felmerült az, hogy szeretnék egy tabletet, van annyi pénzem félretéve, hogy beleférjen. Viszont hát anyu ezen eléggé kiakadt, mondván, hogy túl drága, tök felesleges. És most azon megy a vita, hogy minek az nekem, tök pofátlanság, hogy ilyet akarok, miközben itthon ki kéne cserélni a gáztűzhelyet a konyhába (igazából vagy öt éve ezt mondogatják, de mindig az az indok, hogy túl macerás lenne, ezért halogatva van, de nem anyagi okokból), ráadásul van telefonom, laptopom, minek még egy kütyü, meg amúgyis van egy tabletem, amit nem is használok, tök felesleges még egy. Viszont kezdjük ott, hogy a meglévő tabletem 10 éve van meg, arra amire használni szeretném totál alkalmatlan, ráadásul azt a tabletet hét éve anyu használja, mert amikor először kollégista lettem középiskolásként, anyunak még nem volt okostelefonja (mert nem akart), és tök jól jött, hogy ha mondjuk két hétig nem megyek haza, akkor van valami, amin tudunk videohívásozni. Szóval nem vittem magammal, és a hétvégéken meg azokért a kettő napokért nem jelentkezgettem át messengeren meg ilyenekbe, aztán vasárnap vissza anyu fiókjaiba, és így idővel már tökre nem használtam, csak anyu használta.