Őszintén: fiús anyukának rosszabb lenni, mert a menyed úgyis le akar majd építeni?

Én kb. mindenhol ezt látom a családban, a barátnőimnél, de elég itt gyakorin is beleolvasni az anyós-após kategóriába, kb. 95%-a arról szól, hogy a férj szülei rosszak, amit ők csinálnak, az sosem felel meg a menynek, az hülyeség, utálja őket, nincs kedve hozzájuk, nagy fanyalogva elviseli őket néha, de lehetőleg ne akarjanak túl sokat találkozni, ne is telefonáljanak a sajàt gyereküknek, max. heti egyszer, a férj meg nehogy meg merje bármiféle érzését, problémáját osztani a szüleivel, mert akkor anyucipicifia, a feleség mondhatja meg kizárólag azt is, mit csinálhatnak az unokával, a férj neve k*ss.

A feleség szülei természetesen mindig tök jófejek, imádnivalóak, amikor ők mondják el a véleményüket, az nem kéretlen tanács, hanem segítség, és ők jöjjenek nyugodtan sokszor, ők vigyázhatnak a gyerekre, mert sokkal jobb nagyszülők, mint a férj szülei, nekik szabad mindennap telefonálni, jóban lenni a családdal, nem csak olyan formális muszáj-kapcsolatban, mint a férj szüleivel.

Oké, nyilván vannak kivételek, és is ismerek ilyet, de azért 90%-ban úgy látom, az a jellemző, hogy ha fiad van, kb. addig szeretheted és lehetsz az élete része, míg felesége nem lesz, utána úgyis megy majd az uszítás ellened, ha lányod van, akkor viszont vele lehet bizalmas kapcsolatod.