Van itt más is, akinek a szülei ellenzik az egyetemet? Hogy birkózik meg ezzel?

Érettségi után azt mondták a szüleim, hogy nem hajlandóak tovább támogatni engem, és innentől úgy oldom meg a tanulást, ahogy akarom. Akkoriban még nem is nagyon érdekelt ez, így beiratkoztam egy szakmunkásba estire, és szereztem egy szakmát. Öt évet hagytam ki érettségi után, és közben négy szakmát szereztem, dolgoztam, és pénzt tettem félre. Nem mondom, hogy nem éltem az öt év alatt, mert sok helyen voltam önerőből az országban, dolgoztam elég messze is, jártam bulizni, voltam sok szép helyen belföldön, stb. De úgy döntöttem, hogy diplomát akarok, és felvételiztem egyetemre, ahová fel is vettek. Jelenleg elsőéves vagyok, egy szakon amit nagyon szeretek is, sőt majdnem minden tárgyam jeles is lett így az első vizsgaidőszakban, így tudtommal én lettem a szakon a legjobb 4,7-es átlaggal. Viszont ugye nem támogat engem senki, így muszáj dolgoznom egyetem mellett, és csak levelezőre tudok járni. Levelezőn sok korombeli van, akikkel nagyon jól ki is jövök, de az idősebbekkel sincs bajom. Mondhatni központi személyiség vagyok, és a nappalisokat is ismerem. Néha elmegyek az egyetemi diszkóba is bulizni, és igyekszem nem mindenből kimaradni, ha épp engedi ezt a munkám.

Nos, viszont jelenleg itthon lakom, mert fel kellett adnom a jól fizető, távoli állásomat az egyetem miatt, és most muszáj voltam hazaköltözni, ahol majdnem napi szinten azt hallgatom, hogy az egyetem csak idiótáknak való, ott csak hülyék vannak, én hazugságokat tanulok, én ezzel a szakmával majd a politikusokat fogom szolgálni, stb. Anyám nem járt soha egyetemre, sőt érettségije sincs. Egyetemet közelről akkor látott, mikor egyszer be kellett ugranom 10 percre ügyet intézni oda napközben, és velem volt, azon kívül sosem, mégis így viselkedik. Sőt inkább úgy érzem, hogy szégyelli, hogy egyetemre járok, és nem dicsekszik vele senkinek. Inkább mondja azt, hogy mit dolgozok, és ennyi. Ezek mellett ő mindig hangsúlyozza azt, hogy iskolaellenes, és ő egy egyszerű ember, és mindenkinek ilyennek kéne lennie.

Abszolút nem is büszke arra sem, hogy a szakon a legjobb lettem(nappalin sem teljesített senki olyan jól, mint én).

Ezek mellett az is fáj, hogy mindenki azt mondja, hogy az ő szülei mennyire büszkék rá, hogy egyetemre jár(közben bukdácsol), meg hogy az egyetemi évek életünk legszebb évei, nekem meg ezek közül egyik sincs meg.

Nagyon elegem van a napi szintű dumából, és hogy abszolút nem büszke rám, pedig én rengeteget tanulok, és emellett főállásban gályázok. Inkább azzal van elfoglalva, hogy mibe lehet belekötni. Például, ha eszek akkor egyből piszkál, hogy megint összekoszolok egy tányért, pedig minden elmosogatok magam után rögtön. Soha nem mondta nekem azt, hogy ,,büszke vagyok rád", inkább ellenzi azt, hogy intelligens és tanult legyek. Visszaszólni nem lehet neki, mert akkor egyből elkezd üvölteni mindenféle ocsmány dolgot, és meg is ütne simán.

Tervben van elköltözni, de ahhoz kell még nekem 1-2 dolog, ami nem mostanában lesz meg(kell még hozzá pár hónap).

Van itt olyan aki hasonló helyzetben van? Hogy bírja ki? Mit tesz ellene?