Őszintén: fiús anyukának rosszabb lenni, mert a menyed úgyis le akar majd építeni?
Én kb. mindenhol ezt látom a családban, a barátnőimnél, de elég itt gyakorin is beleolvasni az anyós-após kategóriába, kb. 95%-a arról szól, hogy a férj szülei rosszak, amit ők csinálnak, az sosem felel meg a menynek, az hülyeség, utálja őket, nincs kedve hozzájuk, nagy fanyalogva elviseli őket néha, de lehetőleg ne akarjanak túl sokat találkozni, ne is telefonáljanak a sajàt gyereküknek, max. heti egyszer, a férj meg nehogy meg merje bármiféle érzését, problémáját osztani a szüleivel, mert akkor anyucipicifia, a feleség mondhatja meg kizárólag azt is, mit csinálhatnak az unokával, a férj neve k*ss.
A feleség szülei természetesen mindig tök jófejek, imádnivalóak, amikor ők mondják el a véleményüket, az nem kéretlen tanács, hanem segítség, és ők jöjjenek nyugodtan sokszor, ők vigyázhatnak a gyerekre, mert sokkal jobb nagyszülők, mint a férj szülei, nekik szabad mindennap telefonálni, jóban lenni a családdal, nem csak olyan formális muszáj-kapcsolatban, mint a férj szüleivel.
Oké, nyilván vannak kivételek, és is ismerek ilyet, de azért 90%-ban úgy látom, az a jellemző, hogy ha fiad van, kb. addig szeretheted és lehetsz az élete része, míg felesége nem lesz, utána úgyis megy majd az uszítás ellened, ha lányod van, akkor viszont vele lehet bizalmas kapcsolatod.
Így általánosítva ez nem igaz.
Az anyós menny problémákat jellemzően a nők írják ki a gyakorira. Természetesen sokszor a házastársunk szülei a rosszak és a mi szüleink a jók.
Anyósnak nem kell a fiára telepedni és akkor nem kell majd leépíteni.
Szerintem ezek a kérdések arra vonatkoznak, amikor anyuka nem hagyja élni a gyereket, nem hagyja, hogy igazi felnőtt legyen. Sajnos én is sok ilyet látok a környezetemben, és egyébként nemcsak fiús anyukáktól. Ott a legrosszabb, ahogy nincs apuka, mert akkor totál a gyerekre, gyerekekre akar sokszor az anyuka tapadni. Azért nagy különbség van egy jó család között, ahol tartják a kapcsolatot, számíthatnak egymásra, és nem kötelességből, hanem szeretetből. És a között, amikor érzelmileg kihasználja, zsarolja a szülő a felnőtt gyerekét.
Kérdező, amit írtál, a gyakoris kérdések kapcsán bennem is megfogalmazódott már.
Azért élőben szerencsére árnyaltabb tapasztalataim vannak, de tény, hogy egy lányos szülő határozott előnyben van ilyen téren.
A gyakorin egyrészt összefújja a szemetet a szél (nemcsak ebben a témában), másrészt ugyebár az megy orvoshoz, aki beteg, vagyis az ír ki kérdést a családi élet témaköréhez, akinek baja van. Akár a szüleivel (még egyedülálló fiatalként), akár az anyósával, apósával. Vagy éppen a férjével, sógornőjével stb.
Nyilvan gyakorira nem fogom kiirni, hogy anyosomat jobban szeretem mint a sajat anyamat…
Mert ide azok irnak, akiknek gondjuk van altalaban. En most errol nem inditok kerdest :D
Maradjunk annyiban, hogy van mindenfele szituacio, nem ennyire fekete-feher.
Nálunk tipikus mama egyetlen pici fia anyós van.
Leállítani nem lehet, attól csak méreg lesz, és veszekedés, vádaskodás.
Az idő segített, és az, hogy kizártuk az életünkből.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!