Mit kezdjek mostoha anyukámmal?

Elköltözni nem biztos, hogy tudsz. A mostohát megváltoztatni nem fogod tudni.

Egy dolgon dolgozhatsz: önmagadon. Engedd el a megfelelési kényszert és utána már csak szánakozni fogsz a beszólásain, hogy mit vergődik, mit küzd ez itt már megint...

10 es, annak oka van, ha kizárva érzi magát, azt jelenti, hogy a kérdező nem bízik benne.

Ezért a kérdező nem hibás. Miert kéne színészkedjen, ha a mostoha nem nyerte el a bizalmát?

Folyton szekírozva érzi magát, mert nem érzi azt, hogy a mostoha jóindulatú lenne iránta. Érzi, hogy nem tiszták a szándékai azert nem bízik benne. Kinek a hibája? Hat nem a kérdezőé!

Két külön családról beszélünk, amik próbálnak szimbiózisban együtt élni. Van a tiéd apuddal, és van a mostoha a kis királyfival.

Mindkettő family backstory-ja más, eltérnek egymástól, és amíg a tiétek inkább szomorú mód szakadt ki az előző családból (anyudtól) úgy a mostohádéknál megint más a történet.

Lehetséges, hogy a múlt eseményei másként hatottak rájuk (mostohádra) vagy lehet, hogy az ő korábbi családi szétszakadásuknak eleve 'ő' volt az oka.

Valószínűnek tartom, hogy az ő múltjából van számára olyasmi, ami vissza-vissza tér neki fejben, vagy csak nem hagyja nyugodni, és ahelyett, hogy ezt a mostohád saját magában lerendezné, a környezetére vetíti ki, ez esetben rád/rátok.

Nem tudok neked konkrétumot mondani, sem biztos megoldást a helyzetedre ami minden problémádat megoldja. Minden család más. Minden ember más.

Szembe fogsz még kerülni rengeteg olyan helyzettel, amikor jogtalanul kérnek rajtad számon olyasmit, amit te jól vittél véghez, mégis úgy állítanak be téged, mintha hibás lennél amikor te mindent megtettél, és úgy, ahogy az kérve volt.

Nem másnak kell megfelelned, hanem saját magadnak felállítani azt a mércét, ami szerint te tudod magadat értékelni hogy mi a jó, és mi a rossz. Ez azért szükséges, hogy tudd ha valaki azt mondja hogy "hát ez így nem jó" akkor a TE "márpedig én eleget tettem a kéréseknek" érzeted erősebb magad felé (nem kell hangosan kimondani, csak legyél tudatában vele), mivel konkrét tényekkel alá tudod magadat támasztani amik igazolnak ebben.

Félreértés ne essék, nem mindenre az lesz a válaszod, hogy "hát de én jól csináltam". A tényeket veszed figyelembe, és fejben összerakod, hogy mit kértek és te mit csináltál erre, majd mintha egy irodalmi/nyeltani szövegértés/történetelemzés lenne, megoldod a feladatot hogy kinek van igaza.

Tudd reálisan látni a dolgokat, nem kell alárendelned magad a másiknak csak azért, mert neki van "hatalma". Annyira lekicsinyíted magad, hogy még te is elhiteted önmagaddal hogy te vagy az, akivel a baj van ahelyett, hogy harmadik személyként spectatorban ránéznél a helyzetetekre és egy reális következtetést vonnál le magadnak.

Ha akarja, mondja hogy te ezért meg azért nem vagy jó, és neked ez meg az a hibád. Valószínűnek tartom, hogy magát látja benned, holott te egy teljesen más személyiség vagy. Nem kell bekajálni mindent amit egy idősebb ember mond.

Tele van a világ ostobábbnál ostobább felnőtt egyedekkel, mindazonáltal előfordulnak jóval értelmesebb tini elmék is - gyakran sokkalta életrevalóbb észjárással.

A közeli ismerőseiddel történő kommunikációnak a lényege pont az lenne, hogy velük beszéled meg az ilyesfajta dolgokat, illetve tőlük kérsz segítséget mert ők vannak "közel" hozzád, jobban tudnak neked egy segédkezet nyújtani, mint hogy ide kiírod random embereknek a sok katyvaszt.

Így inkább csak magaddal hiteted el, hogy nincs kire számíts és hogy egyedül vagy. Persze, ez egy családi herce-hurca amiről most szó van, nem sok köze van a kívülállóknak, de szerintem éppen ezért érdemes a közelebbi ismerősökhöz nyúlni mégiscsak.

Már csak azért is, mert talán több konkrétumot tudsz megosztani/mondani feléjük, amit itt esetleg nem szívesen osztanál meg idegenekkel, ezáltal - talán - nagyobb eséllyel tudnak segítségedre lenni.

Sajnos kénytelen az ember együtt élni valakivel, ha fent szeretné tartani a lakást (egyedül elég necces), főleg ha gyerek is van mellette akit el kell tartani. Ezt apud is tudja, és valószínűleg ő is tisztában van vele, hogy neked ez az egész nagyon nem szimpatikus, viszont kénytelen fent tartani "ezt", ha nem akarja hogy utcára kerüljen valaki. Legalábbis ez csak az én meglátásom, fogalmam sincs mi történik pontosan.

Nem, neked nem kell semmilyen munkát elvállalnod kiskorúként, az nem fog előrébb vinni semmit, sem megváltoztatni a dolgokat. Ha van ismerős aki biztosíthat neked munkát, az más, de egyedül vadidegen helyre dolgozni semmiképpen, főleg ne kiskorúként, ilyen családi háttérrel...

Legközelebb azért adj egy esélyt a "közelebbi" ismerőseidnek is, hogy legalább te ne érezd magad úgy, hogy magadra vagy hagyva, amikor ők is nagyon szívesen segítenek neked, Kuromi.

Ez nem önsajnáltatás, ez tény amivel együtt kell élned, és minél előbb megoldást szeretnél találni a változtatáshoz. Nem összekeverendő a "mindent megkapok, van kocsim, jogsim, műkörmöm, de nem vagyok elégedett" kategóriával.

Sajnálom hogy ennél többet nem tehetek, és így is eléggé homályosak még a dolgok, de mindenképpen először a te önbizalmadat és reális gondolkodásmódodat kell improve-olni ahelyett, minthogy fizikai változást akarnál látni minél előbb.

Ha fejben rendbe tudod rakni a gondolataidat, az már hatalmas lépés, és többet is jelent, mint az a változás amit "látsz". És ezzel fog kezdődni, ugyan úgy mint amikor elülteted a magokat, először nem látsz semmit, de dolgozik a háttérben, majd a folytonos gondozásod a növény felé meghozza gyümölcsét, és előtör a földből.

Itt a mag ültetése a gondolataid és gondolkodásmódod csiszolása, az eredmény pedig majd jön, nem te szabod meg neki hogy mikor és mit.

A gondolkodásmódod ne az legyen, hogy "akkor majd következő hónapban/évben minden más lesz" hanem hogy "folyamatban van a változás". Ne akarj hozzárendelni dátumot/időt. Hidd el, el lesz rendezve. Amibe neked van beleszólásod/módosítási jogod, az a saját fejed. Erre öszpontosíts.