Ha lenne kiadott lakásod, és a felnőtt gyereked szívesen elköltözne és önállósodna, akkor kiraknád a bérlőt és átengednéd a lakást a gyerekednek, vagy végignéznéd, ahogy albérletet keres?

Nem, nem adom oda neki a lakást, ha akkor még meglesz.

Ha keres egy olyan albérletet, amit fenn tud tartani, akkor kifizetem neki a kauciót, de elmondom, hogy mérlegelnie kell, mert nem fogok alányúlni a popsinak minden hónapban.

Nálunk izgi a helyzet, mert amúgy 3 éves most a nagy, 8 hónapos terhes vagyok a kicsivel. A nagynak eddig úgy cirka 4 millió a megtakarítása, hogy ne csupasz fenékkel menjen a világba. Ezt akkor fogja megkapni, ha megszerezte a szakmáját/diplomáját és dolgozik. Ebből azt csinál, amit akar, de más nincs. A kicsi is ugyanúgy fog kapni, mint a nagy, már neki is el van indítva a számla.

Viszont biztosan nem raknék ki egy évek óta problémamentes bérlőt, mert a gyerek éppen önállósodna. Ha továbbtanul, akkor mehet koliba is, az legalább maradandó élmény és segít neki az igazi önállósodásban is, hiszen neki kell megoldani mindent a mosástól a főzésen át a takarításig.

Az önállósodásra vágyó gyerekem albérletének felét kifizatném és a bérlőm maradna a lakásban. Ha a gyerekem elő tudja teremteni huzamosabb ideig a bérleti díj másik felét és látom, hogy boldogul az életben, akkor elképzelhető, hogy a jövőben a bérlőmet kirakom (például a szerződés lejáratakor) és a gyerekem beköltözhetne.

Persze ehhez az is kell, hogy a bérleti díjat tudja nélkülözni a családi költségvetés.

Attól függ.

Induljunk ki onnan, hogy tudom nélkülözni a lakásból befolyó pénzt, mert ha a saját megélhetésem múlik rajta, akkor tárgytalan, ugyanis nem kivitelezhető.

Mit takar az, hogy önállósodás? Ha élek X településen, a lakás szintén X településen van, és a gyerekem is szintén X településen tanul, akkor nem.

Ha a lakás abban a városban van, ahol a gyerek tanul, de amúgy mi nem ott lakunk, és arról van szó, hogy ingáznia kell naponta, akkor azt mondanám, hogy hajlandó vagyok abba bele menni, hogy ha talál egy olcsó albérletet, annak fizetem a felét, vagy ha csak szobát bérel, akkor azt fizetem neki.

Ha meg olyan távról van szó, hogy az ingázás nem megoldható, akkor, ha már megpróbálta a kolit, lakótársakat és sehogy se volt működőképes, azt mondom, hogy oké.

Egyébként szép dolog azzal jönni, hogy legyen kolis, az olcsó, csak ez egy büdös nagy illúzió. Az, hogy egyetem alatt kolis legyél, az nem úgy megy, hogy eldöntöd, hogy az szeretnél lenni, akkor bent vagy. Én konkrétan három esetet láttam a biztosan felvételt nyerő ismerőseim között, az egyik az hogy benne vagy valami kolis kulturális bizottságba, vagy a hökbe, vagy ismersz valakit ezekből a szervezetekből, aki tesz annak az érdekében, hogy bekerülj, vagy ha mozgáskorlátozott vagy. Minden más lutri. Nálunk speciel anno nem lehetett látni a többiek pontját, soha nem jöttél rá, ha pont te estél ki a korlátozott létszámból, hogy volt-e be protekciózott ember előtted. Azt, hogy hány tanulmányi pontod volt azt tudtad magadnak is számolni, arra volt egy képlet, de pl a szociális pontoknál az volt a vonatkozó szabályzatba is, hogy nem egy egzakt képlet van, hanem attól függ, hogy a többi jelentkező milyen szociális helyzetet igazoló dokumentumot nyújtott be. Amit nem látsz. Az, hogy hogy számoltak nem nyilvános, szóval nem tudod, hogy mi alapján kaptál mondjuk szociálisan 67 pontot, fingod nincs, hogy hogy számolták azt ki. Pl nekem volt olyan, hogy a szociális pontoknál le volt bontva több összetevőre, mindegyiknek volt egy neve, egyik évben a távolságra négy pontot kaptam, a következő évben kettőt, a harmadik évben meg nyolcat, pedig egy millimétert nem változott a bejelentett lakcímem.

Hát engem raktak már úgy ki, hogy a gyereke költözött be. 1 hét alatt más albit keresni nem volt könnyű :D

Ha marad a bérlő anyagilag jobban jársz.

De mondjuk ha a gyerekednek adod azt is megértem, neki is nagy segítség. Ha ad bele valamennyit akkor az is jó.

Én segíteném a gyerekemet. Persze sok tényezőt nem tudunk a kérdésről, hogy keresőképes-e a gyerek, mennyi idős stb.

De ha belegondolok, hogy van egy lakásom, amit kiadok és ahelyett, hogy kicsit megkönnyíteném a gyetekem helyzetét, ahelyett fizessen egy idegen embernek.

De ez csak egy feltételes mód, nincs gyerekem. Remélem, még.

Ha nem engedhetem meg magamnak anyagilag a bevétel kiesést, akkor arany kózépút:

Keressen albérletet, én meg x összeggel támogatom.

Ha oly mindegy lenne, hogy kiadom-e, vagy se, akkor mehet a lakásba.