Hogyan fogadtassam el magam a párom gyerekével?

"...sajnos a költözés miatt nem lesz túl sok időnk már az ismerkedésre."

Oké, ez a biztos recept a xar kapcsolatra. Előbb meg kell ismerni a gyereket, aztán majd legkorábban fél év, de inkább egy év múlva gondolkodni az osszekoltozesen. Mennyi idős gyerekről van szo?

Az itt lévő válaszolók csak a saját nézőpontjukat írják le, aminek nagy valószínűséggel semmi köze nem lesz a te valósagodhoz.

Ha egészséges volt a családi dinamika, kaptak segítséget a résztvevők (traumafeldolgozás, asszertív kommunikáció, érzelmi biztonság mind az apa, mind az anya részéről) akkor nem lehet probléma a gyerekkel és nem kell úgymond elfogadtatni magad. Ne kell teperni, szerepet játszani. Önmagad elég leszel.

De akkor értitek, hogy ezért nem lehet ilyen kérdésekben tanácsot adni. Mert mindenki más. Más környezetből jött, más a személyisége, reakciója. Akár gyerek, akar felnőtt. Ezért kizárt, hogy ugyanolyan helyzet legyen.

Egyszerűen nem ismerjük egymást. Ebből a szempontból nagyon károsnak találom ezt az oldalt. Ilyen kérdéseknek nem lenne itt a helye.

Ezek szerint a pároddal sem laktatok még együtt? Az, hogy találkozgattok, nem ugyanolyan, mint együtt lakni. Egymást is meg kell szoknotok, és a gyereknek is szokni kell az új helyzetet. Elég nagy az esélye, hogy valahol félremegy.

Nem vagy kényszerpályán, ne az új munkahelyhez igazítsd az új családoddal való kapcsolatodat. Vegyél ki albérletet előbb abban a városban, és legyen fokozatosság a megismerkedésben.

Miért adjátok a tanácsot továbbra is?

Honnan veszed, hogy van neki két havi kaucióra+bérleti díjra, plusz a költözködésre annyi pénze? Vállalod a felelősséget a tanácsodért?

Vagy tét nélküli, ugye? Az szokott lenni minden ilyen válasz. Neked végülis semmit nem okoz, lehet dobálózni vele.

Az miért jobb, hogy odaköltözik a párjához, majd egy hónap múlva költöznie kell, mert nem jönnek ki egymással? Ha nincsenek tartalékai, akkor maradjon, ahol van es tartalékoljon, mert a felnőtt élethez pénz kell.

Amúgy 18-as, te ki a halál f@szának képzeled magad, hogy számonkéred, ki miért ad tanácsot? Higgadjál le. A kerdező tanácsot kért, mi válaszolunk.

Én pl utáltam a mostohaanyámat, mert neki volt egy elképzelése a nevelésemről (15 voltam már akkor), és azt hitte, hogy ezt rám erőltetheti.

Kaptam nevelést, köszönöm szépen, VOLT anyám, van apám, szükségtelen, hogy egy számomra idegen nő próbáljon kontrollálni és rám erőltetni az ő eléggé durván korlátozó és rideg "nevelési elveit".

Sajnos sikerült neki - egy jóadag érzelmi abúzussal elérte, hogy ő legyen a főnök (de apámat is csenddel verte, vagy éppen megsértődött mindenen).

Amióta elköltöztem, egyiket sem látogatom.

Szóval próbálj csak barátja lenni, ne akart foggal-körömmel nevelni és ráerőltetni a saját nevelési elvelidet, mert abból baj lesz.

Van apja, elsősorban az ő dolga ez.