Hogy fogadtassam el anyummal, hogy elég esélyes, hogy csúszni fogok az egyetemen?

Ez az első évem, tanárin vagyok. Az egyik szakomat esélyes, hogy szeretném cserélni, de ezt a tanévet végigviszem így, intézményen belül nem tudok keresztfélévvel váltani amúgy sem. Na meg szeretnék időt hagyni magamnak, hogy biztos legyek benne, hogy nem csak az első zh-k utáni letargia beszél belőlem. :D (Egyébként az alap koncepció az volt, hogy azt a két szakot elvégzem, amin vagyok, aztán végzés után talán harmadiknak azt is, amire most cserélnék.)

Viszont ha váltok, akkor mindenképpen csúszok, mert úgy leszek másodéves, hogy az egyik szakomból nulla darab elsőéves tárgyam lesz meg értelemszerűen. Viszont amikor otthon említettem, hogy megfordult a fejemben a váltás gondolata, le is lettem cseszve, hogy szégyen a csúszás, meg ha már elkezdtem fejezzem be, meg "csak tanulni kell". Mondta ezt anyám, akinek a legmagasabb végzetsége szakma érettségi nélkül... (Most mondom ezt minden rosszindulat nélkül, csak arra akarok kilyukadni, hogy neki azért nincs személyes tapasztalata az egyetemmel)

Nyilván a döntésembe nem szólhat bele, felnőtt vagyok meg ilyenek, amivel itt jönni szoktak az emberek releváns tanács helyett, az ilyenekkel tisztában vagyok, ilyen megjegyzéseket nem szeretnék látni, mert számomra totálisan irreleváns. Viszont nem szeretném rögtön és azonnal, meg úgy egyáltalán a kapcsolatot megszakítani anyuval, szóval azért mégis jó lenne, ha végül tényleg a váltás mellett döntök, akkor nem kéne folyamatos cseszegetést hallgatnom.