Hogyan fogadtassam el anyuval, hogy valószínűleg nem lehetek kollégista az egyetem alatt?

En időmben az első fél év jó tanulmányi eredménye alapján be lehetett kerülni koliba. Érdeklődd meg esetleg, fél évet ki lehet bírni, pláne hogy már decembertől jön a vizsgaidőszak.

Vagy szeptembertől a kovid távoktatás.

Egyrészt nem tudom nálatok hogy van, de nálunk az elsőéveseknek külön fenn van tartva 120 hely. Szóval kb az összes, aki megpályázza, bejut. Tavaly még maradt is hely a nagyobbaknak.

Másrészt a szobabérlés se jár nagyobb önállósággal, mint a koli. Főleg nem egyetemen.

Minek kell ezt előre mondani?

A döntést nem te hozod. Ha megjön a papír, megmutatod anyukádnak és kész.

Egyébként is lehet, hogy úgy lesz, mint 3-as válaszolónál. Akkor meg csak fölöslegesen csinálnád a feszültséget otthon. Miért jó ez neked?

Valahogy az írásodból. nekem az jön le hogy te nem is akarsz koleszba menni, mivel anyagilag beleférne így jobb szeretnél egy lakásban lenni többed magaddal.

Ha nem így van, akkir viszont tényleg várd meg még megjön sz elutasítás, utána beszélhetsz anyuddal

Szerintem azzal próbálj meg hatni rá, hogy ebből a szempontból már nincsen óriási különbség az albérlet és az egyetemi kollégium között. Bizonyára vannak eltérések kollégium és kollégium között, viszont tapasztalatom szerint az egyetemi kolikban maximum egy általános házirend van, de egyébként mindenki azt csinál amit akar. Persze nálunk is volt portaszolgálat (0-24, akkor mentél ki-be amikor csak akartál, senki nem kérdezett semmit), takarítók takarították a közös helyiségeket és volt szobaszemle (de mindig előre jelezték, illetve max. megkértek, hogy pakolj össze vagy x ezer forintért kitakarítottak a takarítók, nem vették ezt sem túl komolyan), a vendégeket be kellett jelenteni a portán (de ha a baltás gyilkost akartad felvinni, őt is felvihetted)…. nem voltak már olyan szabályok vagy ellenőrzés mint egy középiskolai koliban, ahol van nevelő, tanulószoba, kimenő stb. Koliban is ugyanúgy neked kell magadról gondoskodnod mint albérletben pl. mosni, főzni, takarítani stb., a te felelősséged mindez. Tehát ugyanúgy önállónak kell lenni, senki nem fog segíteni, ellátni, ellenőrizni, felügyelni stb.

Anyagiakban persze nagy a különbség a kettő között, de ahogy te is mondod sajnos nem olyan egyszerű bekerülni a kollégiumokba. Mindenhol máshogyan működik, pl. nálunk a távolságra és a tanulmányi eredményekre is minimális pontszám jár, a szociális helyzet a döntő, de sokkal többen jelentkeznek mint ahány férőhely van, sokan csalnak is stb., így én sem kaptam kolit minden évben és rengeteg szaktársam is hasonlóképpen lecsúszott róla akár évről évre. Szerintem ezt is meséld el anyukádnak, ha esetleg nincsen vele tisztában, hogy hogyan néz ki a felvételi jelentkezés, milyen papírokat kell beszerezni, milyen címen lehet pontokat szerezni, előreláthatólag mennyi lesz stb., hátha ez is segít neki elfogadni, hogy ez nem mindig döntés vagy akarat kérdése.