Hogyan fogadtassam el anyuval, hogy valószínűleg nem lehetek kollégista az egyetem alatt?
A menjek dolgozni és hasonló jellegű válaszokat, kérem hanyagoljuk, nem erről szól a kérdés.
Szóval idén kezdem az egyetemet, és ahogy elnéztem nagyon rossz esélyeim vannak a koliba való bekerülésre. Nincs eltartott testvérem, a szüleim nem váltak el, mindenki egészséges, anyagi helyzet okés. A 100 km távolság nem tudom mennyire számít nagynak ilyen esetben, ha számít is, akkor se fűzök nagy reményeket a kolihoz.
Anyagilag belefér anyu elmondása alapján a szoba bérlése, viszont ő tartózkodik tőle, mert szerinte túl nagy önállóság lenne, ami nekem nem fekszik az ő megítélése alapján. Csak ennyi ellenvetése van, szerintem alaptalanul. Középiskola alatt kollégiumban éltem, be tudtam osztani a pénzem, tudok takarítani, tudok főzni, el tudom indítani a mosást, nem élek putriban otthon sem. És tartok tőle, hogy csinálna nekem anyám egy olyan kínos helyzetet, hogy megpróbálná ledumálni valamelyik unokatesómmal, akivel kb nem tartok kapcsolatot, hogy fogadjanak be. Esélyes, hogy nemleges lenne a válasz, ha esetleg felmerülne a kérdés, viszont nem akarok ilyen gáz szituációt, hogy nagyjából életképtelennek tituláljon a fél család előtt, pláne, hogy ez nem igaz.
válasza:#10 Nahát Sherlock...
#19 Egy tényező stimmel a sokból. Erre alapozni hülyeség.
Többiek:
Mi lenne, ha azt feltételeznénk, hogy a kérdező ismeri a saját családját, környezetét és nem próbálnánk meg ismeretlenül megállapítani, hogy mire számíthat?
Mi lenne ha nem próbálnánk neki bemagyarázni, hogy az anyagiak a baj, amikor az alap kérdésben leírta, hogy az anyjának NEM AZ ANYAGIAK A BAJ, hanem az "önállóság"? Merem feltételezni látatlanban, hogy az anyja legalább a családi költségvetés áttekintésében értelmes felnőtt ember, és nem egy kő alatt él, hogy ne tudjon az árakról és azok változásáról, a világban történő dolgokról. És értelmes, felnőtt, szülőként valószínűleg anyagi gond esetén nem azt mondja az ember a gyerekének, hogy az önállósodásoddal van a bajom, mert szerintem nem állsz rá készen, hanem azt, hogy figyelj, akár felvesznek koliba, akár nem, ennyit tudok adni egy hónapban, ha többet szeretnél, több kell, akkor teremtsd meg magadnak.
A harmadik kedvencem a (jobb esetben) direkt értetlenkedés volt egyébként. Egyértelmű, hogy anyuka nincs képben azzal, hogy mi kell a kolihoz, hiszen akkor nem venné szinte biztosra, hogy összejön. Ezért teljesen érthető, hogy fel kell készíteni arra, hogy nem, pláne, hogy első félév, ilyenkor a szociális alap a mérvadó többnyire, abból meg a kérdezőnek csak a távolság adott. Szerintem megkímélné az anyját egy csomó stressztől, ha előre látná, hogy bőven van esély arra, hogy nem a tervek szerint fog alakulni a dolog. Persze, ettől próbálja meg a kolit a kérdező mindenképp, ha felveszik akkor lehet örülni, ha nem veszik fel, akkor ha anyuka előre tudta, hogy ez nem 100% máris kisebb a stressz mindenkinek minimum annyival, hogy nem váratlanul érte a hír.
Kérdező:
Ha eddig csak mondtad anyudnak, és nem vette komolyan, akkor szépen mutasd meg neki azt az oldalt, ahová le van írva, hogy hogyan működnek a kollégiummal kapcsolatos dolgok. Ültesd le elé, olvassa el. Ha ez nem segít, akkor menthetetlen a helyzet, akkor sajnos muszáj leszel lenyelni a lejáratást.
Leírtam, hogy miért akarom anyámat felkészíteni arra az esetre, hogy nem jön össze. Nem vagyok hajlandó ismételgetni magamat.
Leszögezném, hogy ÉN ismerem a SAJÁT családomat, de legalábbis a válaszolóknál biztos, hogy sokkal jobban. Vannak SAJÁT tapasztalataim, hogy kit, mikor mennyire vesznek komolyan, nyilván nem megyek bele, mert a kérdés szempontjából irreleváns. Teljesen felesleges bemagyarázni, hogy nem engem fognak életképtelen szerencsétlennek nézni, hanem anyámat túl aggódósnak, amikor ÉN nem ezt tapasztaltam eddig. Nyilván ismerem a SAJÁT anyámat, TUDOM, hogy nem úgy fogja előadni, hogy az komolyan vehetetlen lesz.
Nyilván nem szeretném, nem tudom anyu aggodalmából fakadó kellemetlen szituáció miatt az irritálóbb rokonokkal megszakítani a kapcsolatot, mert vannak olyan családtagjaim is, akiket kedvelek, de más országban élnek, és csak akkor találkozunk, ha nagy családi összejövetel van, az meg azzal jár, hogy ott van az is, aki nem feltétlenül az én kedvenc emberem ever. És semmi kedvem ahhoz, hogy az ilyen alkalmakkor az legyen a humor forrása, hogy én életképtelen vagyok. Ez nem a "falu szája mit gondol" című jelenség.
Pont nem életvezetési tanácsot kértem, hogy kinek a véleménye érdekeljen és miért, és a családom anyagi helyzetére sem kérek látatlanban magyarázatot, ráadásul az alapkérdéssel ellentétesen.
válasza:Az írásodból kirajzolódik h anyádnak valamilyen szinten még igaza is van.
Megkérdezed h hogy csináld. Leírják neked, majd végig arrogáns stílusban taglalod h te majd azt jobban tudod hogy van.
Akkor most mit akarsz tulajdon képpen?
válasza:#23 Én azt kérdeztem, hogy ELŐRE hogyan készítsem fel anyámat arra, ha nem jön össze a kollégium, ezzel megelőzve a teljes sokkot, ha bekövetkezne az, ami elég valószínű. A válaszok többnyire meg azt írják, hogy minek beszéljek vele erről előre, ráér akkor ha már biztos, hogy nem vettek fel a koliba. Esetleg ízlés szerint kiegészítve a családom anyagi helyzetét találgatva, vagy épp azzal, hogy biztos ez meg ez lesz a reakció a környezetemben, ha anyu nekiáll telefonálgatni. Ez marhára nem az én kérdésemre ad választ.
De nyilván én vagyok az arrogáns, véletlenül sem arról van szó, hogy előre leírtam, hogy az esetleges kiborulást akarom megelőzni/mérsékelni, nem pedig ahhoz kértem tanácsot, hogy ha megvan a baj, akkor mit kezdjek vele.
#24 Ki mondta, hogy nem merem felhozni? Vagy azt, hogy eddig nem hoztam fel? Szóba hoztam többször, de így is azt tapasztalom, hogy a kollégiumot úgy kezeli, hogy 100%-ig biztos.
Imádom, hogy ezen az oldalon olyan szavakat adnak a számba, amiket nem mondtam, aztán én vagyok a gyökér, hogy nem örülök neki. :D
válasza:Azért ehhez nem kell egyetemi végzettség h leültesd anyádat es elmond neki h kevés esélyt látsz arra h bekerülj koliba.
Felsorolod az itt leírtakat (hogy miből gondolod ezt)
Ennyi!!!
Mit akarsz még?
PowerPoint prezentációt?
Ha annyáddal nem tudsz leülni beszélni erről, akkor ne bizonygasd itt h mennyire rosszul látja h életképten vagy, mert rohadtul igaza van
válasza:Nekem e ponton az sem világos, voltaképpen mit akarsz.
1. Anyukádat felkészíteni arra, hogy netán nem vesznek fel a kollégiumba.
2. Felkészülni az anyukáddal való csatára, amennyiben nem vesznek fel a kollégiumba és te albérletbe mennél, anyukád meg a rokonokkal akar egyezkedni, hogy náluk lakhass.
válasza:#21 vagyok
Az amúgy megvan, hogy a kérdés az volt, hogy az elutasítás előtt mit csináljon az anyjával? Mert erre a kérdésre a kilences, a tizenhármas, meg talán jómagam írtam bármilyen érdemleges tanácsot.
Lehet háborogni, de a fszom se örülne annak, ha jönne a nagyon okos funkcionális analfabéták és az okoskodó degeneráltak serege a kérdése alá, és megmagyarázná azt, amit a fene se kérdezett, mellé adna olyan szavakat a kérdező szájába, amit kbszottul nem írt sehová. NEM A KÉRDÉSRE VÁLASZOLT A TÖBBSÉG ÉS EZ HASZONTALAN. Ne nektek álljon már feljebb ezek után, ha szóvá teszik, hát nem sül le a bőr a képetekről? Gondolom nem...
Mehet a lepontozás. Értelmet nem várok a sok nagyokostól, akiknek féj az igazság.
#28 Világosan leírtam szerintem, már abba a nyomorult alap kérdésben, hogy mit akarok, és azóta sem állítottam mást. Előre felkészíteni arra, ha nem vesznek fel, MERT ha váratlanul éri az ilyen hír, AKKOR 20 perc aggódás után megpróbál egyezkedni a rokonokkal. Aminek meg nyilván semmi értelme, semelyik ritkán látott unokatesóm nem fogja azt mondani, hogy "jujj de jó, fogadjuk már be az állítólag életképtelen rokont, tök rossz, hogy eddig csak a párommal éltem kettesben, kell még ez a szerencsétlen is ide, harmadiknak!", tehát ígyis-úgyis albérlet lesz a vége, csak nem mindegy, hogy utána én leszek-e a vicc tárgya családon belül.
Ezért kell anyut felkészíteni arra a lehetőségre, hogy nem jön össze, mert akkor valószínű, hogy nem telefonál körbe minden arra élő családtagot, ha addigra bele tud törődni valamennyire a helyzetbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!