Hogyan fogadtassam el anyuval, hogy valószínűleg nem lehetek kollégista az egyetem alatt?

#2 Nem az a baj, hogy ha az elején nem leszek kolis, hanem az, hogyha ez így történik, akkor kb mindenkinek elő lesz adva a családban, hogy anyám aggódik, mert nem tudnék magamról gondoskodni szerinte. Ezen kellemetlen helyzeten nem segít az sem, ha a második féléve már sikerül a koli.

#6 Jelenleg nincs ebből feszültség. Inkább az a gond, hogy anyám erre úgy gondol, mint a középiskolai kolira, hogy akkor is felvesznek valakit, ha a szomszéd településen lakik, 15 percnyire vonattal. Pont a feszültséget szeretném elkerülni azzal, hogy ne vegye ilyen biztosra, mert ha jön az értesítés, akkor napi ötször elkezd pánikolni, végigtelefonálni az összes legjobb esetben is évente egyszer látott arra élő rokont, hogy én életképtelen vagyok, és lakhatok-e náluk.

#7 Nem tudom mi utalt erre az írásomból, mert csak annyit írtam, hogy a fellelhető információk alapján nem hiszem, hogy jók az esélyeim, meg azt, hogy anyu nem szeretné, ha nem lennék kollégista. Nyilván nem tagadom, hogy a gimnáziumi évek után nem szívesen laknék ismét kollégiumban hosszabb távon, voltak gusztustalan, vagy épp hangos szobatársaim, nem mondom, hogy örömmel adnék esélyt annak, hogy ismét ilyen körülmények között létezzek. Szeretném végre elfelejteni a füldugóval való alvást, felkapcsolt lámba mellett, csak azért mert valaki a párjával videocsetel nagyjából kiabálva minden áldott nap. Viszont azt gondolom, hogy ha van lehetőségem a kollégiumra, akkor élnem kell vele, mert pofátlanság lenne nagyobb anyagi terheket rakni a szüleimre, függetlenül attól, hogy belefér-e. Nekem arra az esetre, ha sikerül a koli az a tervem, hogy első félévben biztosan nem dolgozok, talán a másodikban sem, kitapasztalom, hogy milyen, mennyi időm van egyetem mellett dolgozni, aztán amint lehetőségem lesz, inkább bérlek szobát. Lehet túlzó az elképzelés, de én a második évben szinte biztos, hogy ha meg tudom oldani, akkor nem szeretnék kollégista lenni.