Támogatnád a gyerekedet, ha orvosi pályára szeretne készülni, már két meglévő diplomával?

40.

Na, itt a másik agyas.. :D

Lehet az én képessegeimet ketsegbe vonni, de most nem rólam van szó, hanem a kerdezőről, meg az okoskodó egy emeltes sztahanovról

Akinek van rálátása ill. tapasztalata, milyen nem csak megcsinálni ezeket az emelt párosításokat, hanem be is jutni, az nem fog itt így vergődni, hogy mekkora agyas, a többi meg kettyós. ;)

Persze, lelkileg és valamennyire anyagilag, de nem finanszíroznám a költségtérítést és az all-inclusive ellátást. A döntéseknek következményei vannak, amit 16-17 éves kor után már vállalnia kell. Ha ő a korai húszas éveit elszórta ide-oda, akkor sajnos meg kell küzdenie a munka + tanulás nehézségeivel.

Ebben a konkrét esetben nem szólnék, ameddig nem érinti a saját életünket. Értem, hogy a gyerekes pasival együtt jár az előző gyerek, de nem egy jogilqg és minden téren felnőtt gyerek intenzív támogatásába már van beleszólásom új feleségként közös kassza esetén. Ez akkor is így van, ha egyébként nekünk nincs közös gyerekünk. És igen, nem tűrném, ha a partnerem az életművész, szédelgő gyerek szeszélyeit finanszírozná a közös életünk helyett.

Hopp, két mondatot összerántottam véletlenül, bocsánat.

"Értem, hogy a gyerekes pasival együtt jár az előző gyerek, de nem egy jogilag és minden téren felnőtt gyerek teljes eltartására számítanék. Az intenzív támogatásába már van beleszólásom új feleségként közös kassza esetén."

Ez a kérdés gyanúsan egybevág egy régebbivel, szóval szerintem kamu. Amúgy a válaszom az, hogy csak akkor, ha megtehetném ezt úgy anyagilag, hogy közben ne szenvedjen emiatt hátrányt a másik gyerekem. Elvégre a férfi azért a gyerekért is felelősséget vállalt, mikor megcsinálta az új feleségnek.

Általánosságban meg, az emberek kerülni akarják az efféle drámákat, kerülniük kell a patchwork family-t. Aki meg úgy dönt, belevág, tudomásul kell vennie, hogy a saját gyereke maximum neki lesz az első a világon, a másiknak lesz mellette legalább egy másik, ugyanolyan fontos gyereke. Akinek ez nem tetszik, nem szül olyannak, akinek már van mástól gyereke. Az inkorrekt, ha szül, aztán azt várja, hogy az övé fontosabb legyen, csak mert neki az. De ebben az esetben a másik gyerek túlmegy a határon, mikor felnőttként is eltartatná magát a kistesó rovására is. Csak hát ettől még az apja szemében ő is gyerek marad, az első gyereke. Akivel szemben tán némi bűntudata is van. Ez is együtt jár az elvált apukákkal.

26 évesen kezdtem el az orvosit, van már egy diplomám. Anno nem sikerült bejutnom és az anyagi helyzetünk megkövetelte, hogy nekiálljak a 2. opciós szakomnak, dolgozzak utána. Összeszedtem a pénzt és belevágtam. Ennyi idősen nem kellene a gyereket mindenben támogatni anyagilag, főleg nem, ha munkaképes.

Az orvosi egyetem még reál beállítottsággal és motiváltan is iszonyatosan nehéz, plusz utána a munka sem egy álom.

Szerintem ő nem akar dolgozni és egy újabb egyetemi képzéssel alarja elütni az idejét.

A szülei dolgoztak eleget anno, hogy jó körülmények között felneveljék, ideje lenne kinyitni a szemét és a saját lábára állni.