Az anyám a pasiját választotta helyettem?

132.: Úgy látszik, én akárhányszor leírhatom, hogy nem kell a gyerektől engedélyt kérni, meg nem kell minden családban ugyanazt a receptet követni, meg egy 17 éves gyorsan felnő, nem tudod a szövegemet értelmezni.

Nem minden családban működik ugyanaz a megoldás. Van, ahol harmonikus a mozaikcsalád együttélése, máshol nem.

Én azt látom, hogy benned nagy az önzés. Csak és kizárólag a saját szempontjaidat tudod figyelembe venni, másokét nem. Ez nem azt jelenti, hogy be kell csicskulni egy szülőnek a gyerek előtt, hanem azt, hogy léteznek kompromisszumok is. Sokszor a másik fél se szeretne összeköltözni más gyerekével, pláne nem akarna pótszülőt játszani. Fordítva ez ugyanolyan gyakori. Van, ahol kölcsönös unszimpátia van, ott se a legjobb ötlet összeköltözni. De van, ahol szeretik egymást és jól beválik.

Az a baj, hogy te ugyanazt a kaptafát akarod mindenkire és minden kapcsolatra ráhúzni.

134.: Nem kell alárendelnie a boldogságát. Akkor lenne baj, ha nem merne partnert se tartani. Másrészt vannak kompromisszumok is.

Egy 17 éves kamasz még éretlen. Az a baj, hogy úgy írsz egy még nem felnőtt emberről, mintha felnőtt lenne. Egy kamasz sokszor még éretlenségből nem képes felfogni ezeket a dolgokat. Ne várj tőle felnőtt hozzáállást. Az lenne az igazán nagy baj, ha 30-40 éves felnőttként is így gondolná. Sajnos vannak olyan emberek is, akik felnőttként is úgy gondolják, hogy a szülőjük ne házasodjon újra, mert ki akarják a szülőt sajátítani (bár sokszor inkább örökségvadászat áll a háttérben). Önző senkiházinak azért nem lehet egy éretlen kamaszt nevezni. Másrészt az is lehet, hogy sokszor nem az zavarja a gyereket, hogy valaki elfoglalja úgymond az apja helyét, hanem az, hogy a partner személye ellenszenves. Vagy fordítva. Én pl. eleve nem akarnék pótszülőt játszani, akármennyire szeretném a páromat, saját gyerekem se született, meg nem vagyok az az anyáskodó típus se. A partnernek is sokszor teher lehet pótapát vagy pótanyát játszani, pláne, ha ellenszenves a gyerek. Sokszor a párja is rátestálja a gyereknevelési feladatokat, ha tetszik, ha nem és ez sokaknak teher, csak nem merik megmondani. Van, ahol ez jól beválik és jobban szereti a gyerek a nevelőszülőt, mint a vér szerintit, tehát nincs szabály erre.

A másik, hogy azért is meggondolandó az odaköltöztetés (most megint általánosságban beszélek), mert manapság ritkák a hosszú kapcsolatok, házasságok. Divat lett az első konfliktusnál felbontani a kapcsolatot. Ebből az is következhet, hogy a gyerek, ha mondjuk a szülei kiskorában váltak el, öt-hat nevelőapukát is meg kell hogy szokjon, mert az anyja pár évente szakít. Ezért jobb csak a jól bevált, hosszú távú kapcsolatokat odaköltöztetni. Az anya se hibáztatható, ha szakít, mert sokszor az a jobb megoldás, de a gyereket nem jó kitenni egy nagy bizonytalanságnak, ami ezzel jár.

#133 abszolút nem vagyok önző sőt, azt is aláírom hogy vannak jól és kevésbé jól működő kapcsolatok az ilyen helyzetekben.

Viszont az feltűnt hogy itt EGY konkrét szituról van szó?

Szóval Te hiába írod azt H van ilyen meg olyan lehetőség is

Eleve a kérdésben is benne van hogy már ott lakik a pasi.A mi lett volna ha/mit kellett volna másképp csinálni kérdések már nem játszanak