A családom a drogokkal azonosítja az antidepresszánsokat, folyton azt kell hallgatni, hogy ez rosszabb mint a drog, hogy lehet ezt szedni. Hogyan hárítsam az ilyen beszólásokat?

#34 Te nem is tudod, hogy mi az a depresszió. Ez jó dolog, örülj neki. Én nem szedek semmilyen gyógyszert, úgyhogy nem engem kérdeztél, de azért ha nem gond, leírom én is, hogy én hogy élem meg a "hullámokat".

Általában az égvilágon semmi nem érdekel már idejét se tudom mióta, hónapok, vagy évek, fene tudja. Szinte semmire sem tudom magam rávenni, vagy csak nagyon nehezen. Csak örömtelenül múlatom az időmet, és csak várok, hogy hátha egyszer kijövök végre a völgyből, de az a különbség, hogy veled ellentétben nekem nem leng már semmilyen inga. Megálltam a teljes közönyben. Szomorú se vagyok, hanem egyszerűen csak nem motivál semmi. Se örömem, se bánatom. Csak a szorongás, mivel tudom, hogy nem folytathatom így örökké, de változtatni se tudok rajta, márpedig magától nem akar változni a dolog. Így a jövőtől én folyamatosan félek, hogy mikor omlik össze rám az egész, de valahogy mégsem félek eléggé. Ráadásul teljesen belefáradtam már abba is, hogy rejtegessem ezt, és "normális", funkcionális embernek tettessem magam, hiszen úgysem értené ezt meg szinte senki.

Egyedüli örömem, ha el tudok menekülni időlegesen a valóság és a kínzó szorongás elől valami fikcionális világba. Olyankor akár még jól is tudom érezni magam, de ezt nem nevezném igazi boldogságnak, csak elfeledteti velem a saját életemet. Ráadásul nem is én szabályozom, hogy mikor sikerül igazán elmenekülnöm, hanem csak megtörténik velem, beszippant, és olyankor nem is tudok semmi mással foglalkozni, amíg le nem cseng magától a megszállottság. Egyébként általában még a szórakozás is megerőltető, nemhogy a valódi feladatok.

Amúgy nincs semmi okom így érezni, nem történt velem semmilyen tragédia, mégsem tudok kijönni ebből a pokolból, pedig becsületemre mondom, próbálok. Sokszor úgy érzem, az én hibám, mégsem tudom, hogy mit tehetnék. Külső szemlélő valószínűleg szimplán lusta dögnek tartana. Talán igaza is lenne, talán belülről ilyen lustának lenni?

Ki tudja, lehet, hogy az antidepresszáns megoldaná, és újra normálisan funkcionáló ember lehetnék, mint régen?

"igazuk van. az antidepresszánsok függőséget okozó drogok."

Konkrétan nevezzük már nevén melyik gyógyszer ez amire gondolsz?

a marihuána viszont egészséges,egy csomó betegséget gyógyít."

Hát egy étvágytalanságot valóbban. megoldja, meg krónikus fájdalmat.

De ha valaki napi szinten szív, azért ki tud alakulni egy (nem testi) függôség meg tolerancia is. Kb az a szint mint naponta kávézni, elég ártalmatlan.

🍿🍿🍿 🐵

A kedvencem eddig az a komment volt, amelyikben a bipoláris magyarázta tök nagyképűen, hogy ő ugyan nem kezeltetné magát, ha kéne se, pedig a kommentje önmagában negér egy diagnózist!🤣