Hogy alakul ki az, hogy a gyermekemre tudok ráhatással lenni,hogy ne szokjon rá a cigarettára?

"Nagyon szigorúak voltak a szuleim. Tiltották a cigit."

Ez a megoldás. Gyerekkorától kezdve következetesen neveled, nem mindentől eltiltva, de úgy, hogy tudja, következményei vannak bizonyos dolgok be nem tartásának. Plusz ilyenre nem adsz pênzt.

Nálunk is ez volt, nem is mertem volna cigizni. Vagyis jó, nyilván kipróbáltam, elszívtam 1-1 szálat titokban a többiekkel, hogy menőzzek, de ennyi. Tudtam, hogy kiakadnának, következményei lennének, ezért nem csináltam inkább.

Nálunk is az lett a bagós, akit a szülei ezzel a hülye "hazudni tanít, aki tiltva nevel" marhaságra alapozva neveltek, mindent megengedve a gyereknek, mert jaj, különben jobban csinálja majd. Hát logikusan az cigizett rendszerese , akinek szabad volt, akit ebben kvázi támogattak, nem az, akinek tiltották.

Az én osztálytársaim közül főleg azok cigiztek anno, akiknek a szülei is. Volt egy-egy eset, hogy valaki lebukott otthon, és a szülők nagyon kiakadtak, de aki maga is ezt csinálja, ne várjon mást. A példamutatás a legfontosabb, ha ez nincs meg, akkor hiába minden.

Párom is pontosan ugyanezt mesélte az ő osztálytársairól.

Ezen felül amit még tehetsz, az az ismeretterjesztés. Elmagyarázod neki, milen káros hatásai vannak, kereshetsz hozzá irodalmat vagy videót. Szintén hasznos, ha tudsz a családból vagy ismerősök közül példákat mondani, ha van olyan, aki dohányzás következtében megbetegedett, vagy például apukád esete egy pozitív történet. Esetleg ő maga is elmagyarázhatja az unokájának, miért döntött úgy, hogy leszokik. A konkrét esetek általában mély benyomást hagynak a gyerekekben.

"Nem tudod ezt sajnos befolyásolni"

Hát, pedig engem eléggé befolyásolt, hogy otthon tiltva volt és tudtam, ha cigizésen kapnának, komoly következményei lennének....

Előre tudom hogy a rosszindulatú ítészek rommá fognak lepontozni, mert itt kötelező mindenkit lehúzni aki nem áll be a fősodorba, de leírom a saját hiteles történetemet, ami úgy történt ahogy leírom.

Anyám nagyon, majdnem láncdohányosként volt erős dohányos. Én utáltam a füstjét, minden bűzlött a lakásban. Ám amikor a húgommal kérdeztük hogy mi ebben a jó vagy hogy kipróbálhatjuk-e akkor azt mondta, hogy ott van, ha kíváncsiak vagytok, megkóstolhatjátok. Így mivel nem volt görcsösen tiltva, nem is volt annyira vonzó. Akkorra már az osztálytársaim közül sokan cigiztek és nekem olyan fura volt az a megfelelési kényszer hogy azért szívták, hogy a többiek befogadják, elfogadják őket. Na nekem ez eleve ellenszenves volt. De azért otthon éltem a lehetőséggel és megkostoltam. Olyan szar volt, keserű, aromatikusan is büdös, kellemetlen, hogy egyből azt mondtam, hogy semmilyen vagányság, megfelelés nem éri meg hogy elcsesszem a szájízemet ezzel a förtelemmel. Ma már 50 felett vagyok és nem lettem dohányos. Az segített ebben hogy anyám nem tiltotta. Hagyta hogy megtapasztaljam. És nem ízlett.

Mindegy, mint csinálsz.

Én a szüleimmel és a nagyszüleimmel nőttem fel, 4ből hárman láncdohányosok voltak, apám volt, hogy cigizett pár hónapig, aztán egyik napról a másikra letette és hosszú évekig rá sem gyújtott, aztán újra stb.

Én mindig is gyűlöltem ezt az egészet, persze ált. iskolában kipróbáltam, de mégundorítóbbnak találtam utána is, hiába bagóztak később az iksolatársaim, munkatársaim, engem mindig is tasztított.