Elvált szülők gyermekei, nálatok hogy alakul a párkeresés, pártalálás?

szerintem nagyon befolyasolja sajnos az embert hogy mit latott otthon. Enis elvalt szulok gyereke vagyok. Anyummal nottem fel. Apam kedves imadott minket gyerekeket de nagyon duhös haragos feltekeny "ferj" volt anyamnak. es amiutan elvaltak mi szivtuk mert apam mindennek elhordta anyamat (en 10 eves voltam a hugom akkoriban 4).

A legjobban a hugomon es rajtam latszik ez a dolog. En ugye 10 voltam amikor anyu elvalt vegre tole - szoval a hetkoznapokban benne voltam teljesen mar gyerek fejjel - lattam ahogy apam bant anyummal, duhrohamok, stressz, ordibalas, stb (szerencsere elottem nem utotte meg sosem...)

a hugom 4 volt kb amikor elvaltak.

En 34 evesen , csak a bajos pasikat vonzom be. A mostani parom is, a gyerekem apja akivel 5 eve vagyok egyutt...elegge apamra hasonlit valojaban - amire persze utolag jon ra az ember...

ennek ellenere a hugom aki nem ezt latta peldanak hogy ilyen egy ferfi - szuper ferjet talalt magank.

Nem követtem a mintát. Az én családi életem, hála Istennek, harmonikus és boldog.

Szerintem is hatással van, de lehet ez a hatás pozitív is. Nekem nagyon határozott elképzeléseim voltak róla, hogyan NEM szeretnék élni.

Én sehogy nem haladok, senkit nem találok, és senki nem érti miért.

A leghosszabb kapcsolatom 2 évig tartott. Évek óta egyedül élek.

Nagyrészt azt látom, hogy az emberek többsége olyan párkapcsolatban él, amiből én menekülnék.

Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy ha jonni fog a nagy szerelem, azzal majd alig várod, hogy párkapcsolatban légy.

Mindig voltak hosszabb-rövidebb kapcsolataim.

Nem érdekel, hogy anyámék elváltak (apám 3x is), saját életem van, saját mentalitásom.

6,5 éve élek párkapcsolatban (a leghosszabb kapcsolatom még fiatalabbként 7 éven keresztül tartott, ott a másik szakított), minden oké. Nem veszekszünk, többek között mert egyikünk sem generál felesleges problémákat.

Anyámék élete az övék, nem érdekel, én máshogyan élek. A barátnőmet szeretem, házasodni viszont nem szeretnék, nem látom értelmét (valószínűleg, ha nem azt láttam volna, hogy apám meg anyám is ki-be járkál a házasságkötő terembe, más elképzleésem lenne).

Gyerek különböző okokból nem lesz.

Nálam pont az a gond, hogy a szüleim nem váltak el.

50 évet lehúztak egymás mellett egy földi pokolban, ezért pontosan tudtam, hogy én ezt nem akarom.

Ebből fakad, hogy eleve házasságellenes lettem és a kapcsolataimban ha beüt a partner részéről valami hibapont, amivel nem szeretnék együtt élni. akkor rendszerint adok még EGY esélyt, de ha nem változnak a dolgok, máris kilépek. Nem érdekel, hogy 8-10-14 év van mögöttünk, akkor részemről minden szenvedés nélkül szakítok. Képtelen vagyok tartósan olyan közegben élni, amiben nem érzem jól magam.