Elvált szülők gyermekei, nálatok hogy alakul a párkeresés, pártalálás?

Az én szüleim is haraggal váltak el, apám részéről ment a pocskondiázás anyámra rendesen. De azok ők voltak. Felvázoltam magamban néhány fontos tulajdonságot, amikkel a páromnak rendelkeznie kell. Később eldöntöd, hogy melyikből engedsz, melyikből nem. Tökéletes embert sosem fogsz találni, mindenkiben lesz valami, ami számodra ellenszenves, nem tetszik, de neked kell eldönteni, hogy tolerálod-e vagy sem. A párok idővel összekovácsolódnak, hasonulnak, felveszik a másik szokásait, ki többet, ki kevesebbet. Türelem kell hozzá. Én például imádok feszkót generálni, csipkelődni (persze, járnom kellene pszichológushoz, nem biztos, hogy normális), de megtaláltam azt a személyt, aki nem csak elviseli, de be is száll, vagy ha kell észhez térít, hogy mostmár elég volt a hülyeségből.

Az egymás hibáztatásán viszont dolgozni kell, mert egy szituációban nem feltételnül csak az egyiknek van igaza, a másik tévedett, hanem mindenki úgy cselekedett, ahogy jónak látta. A vége az lett, ami, de nem lehet mindig hibáztatni valakit.

Az egyik legfontosabb a türelem, ezt sokan elfelejtik, hogy a pár mindkét feléhez kell. Te sem vagy tökéletes, a másik sem az. Neki is vannak hibái, idegesítő szokásai, neked is van olyan, ami őt idegesíti vagy neki nem tetszik.

A másik legfontosabb pedig az, hogy szeretve vagy. Ha tudod szeretni a másikat a hibáival, el tudod őt fogadni, ő is elfogad úgy, ahogy vagy, akkor nyertél. Minden másra meg ott az idő és a kommunikáció.