Éreztétek már úgy, hogy mérgező a szüleitek van?

5-ös, ki mondta, hogy SAJÁT ingatlanban éltem-élek??? Ennyire ne leyél már egyszerű, bsszus!

Egyébként meg igen, el kell költözni.

10-es, a tiédre inkább nem is reagálok - örülj neki, hogy nem tudod, milyen olyan szülőkkel felnőni, akik tönkretesznek, mert rájöttek 2-3 éves korodban, hogy ja, nekik amúgy nem pálya a gyerekezés - csak ugye nem lehet visszacsinálni.

Igen, és egyre jobban. Csak amíg ugye benne él egy gyerek (és gyerek akkor is, ha mondjuk már nagykamasz), addig azt hiszi, hogy az a normális, mert abban nőtt fel. 16 évesen voltam az új gimis barátnőméknél, akkor én lehidaltam, hogy milyen szépen beszél vele az anyuja. Hogy így is lehet. Apám sem volt egy fokkal sem különb, szóval anyám érzelmileg elérhetetlen és hideg, apu meg kontrollmániás, erősen nárcisztikus jegyekkel.

Ami érdekes, hogy akkortól, amikortól nekem is lett gyerekem, valahogy egyre és egyre jobban látom, hogy milyenek voltak, és mit műveltek velem. Tehát belőlem sajnos csak az hozta ki ezt a felismerést, hogy mérgező szülők, amikor már én is anya voltam. Ha előbb "rájövök", szerintem kapcsolat megszakítás lett volna, amint elköltöztem a szülői házból.

Amúgy igen, agresszív mostohaapa, felnőttként anyám “az nem is úgy volt, meg nem tehet róla”, stb, a fontos az volt, hogy nem kell szerelőt hívni, meg a szomszédok csodálják a térkövet.

Dicséretet az életben nem kaptam, csak folyamatos kritizálást, soha, semmit nem lehetett elmondani.

Mondjuk azt én sem értem, hogy ketten!!! Nem tudnak elköltözni.

Meghallgatnám a másik felet is.

Úgy hangzik ez az egész, hogy visszaigazolást keresel, te, mint tökéletes, anyád, mint mérgező szülő.

Vannak ám mérgező gyerekek is :D