Huszonéves otthonlakó fiatal vvagyok és a szüleim patáliát rendeztek, nem engedtek el szilveszterezni, ez rendben van szerintetek?

Kezd az egész nagyon kamu-szagú lenni.

Vidéken laksz, nincs sok lehetőség - eszerint nem nagyvárosban laksz. Akkor egyetemre hová jársz? Jó eséllyel más településre, távolra, vagyis vagy kollégiumban vagy albérletben laksz.

Akkor pedig mi a hiszti tárgya????

Fölmész karácsony után azzal, hogy tanulsz a vizsgáidra és csak jan. elején vagy valamelyik vizsgád után mész haza. És közben ott a szilveszteri buli lehetősége a nagyvárosban a szaktársakkal. És persze év közben is bármikor, amikor időd engedi.

Szüleid csak a nyári szünetben tudnának korlátozni.

Szóval nekem nagyon ellentmondásos ez a történet.

Említetted, hogy kiabálnak stb.

Na az olyan embereket még a szégyenérzetbe is bele lehet hajszolni, amennyiben megfelelő hangnemet és szavakat tartod, szolid és felnőtt módjára viselkedsz.

Emellett felszólítod őket udvariasan, hogy viselkedjenek, ugyanis te nem így beszélsz velük.

Fordul a kocka, csak gyakorold ezt.

Mondok egy egyszerű pl-t:

Édesanyám anno megjött munkából, rám nyitotta ajtót, se kopogás se semmi és ordítozgatni kezdett.

Fogtam és kitessékeltem az ajtón hangnemet emelve, menjen ki és szóljon, ha lenyugodott.

Jobban kiabált, elkezdett csapkodva "pakolni".

Pár másodperc alatt összeszedtem magam, torkomban dobogott a szívem az idegtől, hogy ismételten valami baja van, de rajtam tölti le.

Azon az emberen, akit elsőre otthon talált.

Ez pedig arra utal, hogy nem kezeli helyén a dolgait, érzelmeit, ergo van mit tanulnia, annak ellenére, hogy hány évtized van mögötte.

Átváltottam a hangnemem, látszatra nyugodtat színlelve, ám torkomban, mellkasomban még a felzaklatott szívem dobogott keményen.

Odamentem hozzá és elkezdtem beszélni, beszéltetni, nyugisan mondva, ha melóhelyeden volt valami legyél szíves ne rajtam levezetni, helyette szólj és beszéljük meg, meghallgatlak.

Eleinte a gyermeki daccal hisztizett, tártam ki a kezeim felé finoman, itt ellenkezett még, majd apránként elkezte panaszát kiadni, alig pár perc alatt pedig a vállamon sírt bocsánatot kérve.

Mindenki irányítható, csak tudni kell kezelni őket, mindenek előtt pedig önmagunkat.

Azzal semmire nem mentem volna, ha én is kaffogok, kiabálok, csak rosszabb lett volna.

Próbálj ki hasonló trükköket.

Az aki kiabál, azt jelenti gyenge és nincsen megfelelő eszköztára a problémamegoldáshoz. Nem nőtt fel igazán.

Nemcsak a gyerek tanulhat a szülőtől, a szülőt is lehet tanítani, elgondolkodtattni.

S nincsen számukra annál kellemetlenebb, ha a fiatalabb érettebben tudja kezelni a helyzetet. Ez a szégyenérzet miatt pedig olyanokká válhatnak, mint a kenyérre kenhető vaj.

23-as voltam.

Ui: a jelen hozzáállásod és irományod olyan, mintha tizenéves lennél. Fejleszd önmagad! S komolyabban vehető leszel.

32-es, nem látok semmi olyan tényezőt, ami arra utalna, hogy kamu lenne mindez.

Vannak ilyen szülők s gyerekek, ehhez hasonló nem kellemes alá-fölé rendeltség.

Az, hogy számodra hihetetlen, inkább azt mutatja, hogy nem igen van rálátásod a világra.

14-es:

,,Mondjuk az szerintem is kulcskérdés, amit ügyesen elkent a kérdező, hogy jár-e egyetemre vagy valami szakképzésre. Ha nem, és csak otthon teng-leng, akkor simán lehet, hogy a szülei egyszerűen ki vannak bukva rá (teljes joggal!) és ott tesznek neki keresztbe, ahol tudnak."

Na ez az, amiben nagyon nincs igazad. Ilyen esetben vagy mondják meg neki, mit hogyan csináljon, hogy az elfogadható legyen számukra, vagy tegyék ki nyíltan megmondva. Ez az ,,addig török borsot a büdös kölyök orra alá a vagyoni/jogi előnyömet fitogtatva, amíg egyszer talán magától rájön, mi a bajom és tejel/elhúz" egy ritka szánalmas, gerinctelen szülői viselkedés. Ha annyira kemény, hogy szívatni tudja a saját gyerekét, akkor van annyira kemény is, hogy nyíltan kommunikálja az igényeit. Persze az ilyeneknek az nem jó, mert vagy gyávák hozzá, vagy nem élvezik annyira, ha az ingyen boxzsák túl hamar lép le otthonról...

Nos.

Te is nagyin jól tudod, hogy nincs rendben az, hogy felnőtt létedre a szüleid gyerekként bánnak veled.

Javasoltuk itt egy páran, hogy keríts munkát, és költözz el.

Erre te azt mondod nem teheted mert suli stb.

Nem nem suli. Egyszerűen kényelmes vagy, és bizonytalan.

Emiatt inkább tűrsz a szüleidnek. Aztán ha ikyenek történnek panaszkodsz, sak mivel nincs kinek így a neten anonim.

Nekem ez jött le az egészből.

Megírták jó páran, köztük én is, hogy mi lenne jó.

Inenntől úgy csinálod, ahogy akarod.

Tudod mit kérdező?

Gyere lakj nálam. Kerítesz melót, iskolát csinálod tovább. 😁