Szerintetek mennyire van ez így rendben?

Szóval 17 éves fiú vagyok, és mostanában elég sok a konfliktus köztem és apám között. A problémája az hogy sok hétvégén nem vagyok otthon, vagy ha otthon vagyok akkor átjön a barátnőm és vele töltöm az időm. A távolléteim idejét általában a barátaimmal és a barátnőmmel töltöm. Ha otthon vagyok gyakorlatilag semmi kapcsolat nincsen köztünk apámmal néhány szóváltáson kívül, illetve péntekente is csak a haverjait hívja át sörözni, szóval nem tudom mit számít neki az hogy otthon vagyok vagy sem. Arra hivatkozik hogy nem tanulok, és legyek a családommal is, de a tanulós része egyáltalán nem igaz. Szerintetek csak nem bír elengedni és ennyire betegesen ragaszkodik hozzám? Mindig is jobban féltett FIÚKÉNT is, pedig nem szolgáltam rá. Mi lehet a gond? Nem bírja feldolgozni hogy felnőttem? Vagy tényleg ennyire sok hogy 1-2 hétvégente (péntek-szombat) nem vagyok otthon? Jövőre (jóesetben) egyetemista leszek, akkor is majd minden nap látogassak haza az ország másik feléből? (Bocsánat ha kicsit katyvaszra sikeredett, próbáltam normálisan fogalmazni.)