Van lelkiismeretfurdalásotok, ha nem sikerült/sikerült támogatni a gyereketeket az életkezdésben, miközben körülöttetek mások igen?

Én nem kaptam ilyen segítséget, nehezen is indult az életem.

A párommak köszönhetek sok mindent.

Sokkal jobb lett volna, ha van valami induló szülői segítség.

Most terhes vagyok, a gyermekünknek majd mindenkepp fogunk félretenni.

Engem az bánt, hogy rosszul jöttek ki az "idősíkok": Amikor egy önerővel meg tudtam volna támogatni a lányomat (2016-ban, amikor még Pesten is kb. 15 M volt egy lakás, vidéki kisvárosban pedig 7-8 M), akkor volt éppen alakuló kapcsolata, ő pedig (lányom) még nappalis egyetemista volt, másodéves. Hamar eljegyezkedtek, és ő lett a férje (vejem akkor már dolgozott), de ugye én a vejem pénztárcájából nem dirigálhatok, hogy itt az önerő, vegyetek fel hitelt, vej fizesse, lányom még tanul 4 évig. Aztán jött az ingatlan árrobbanás, 2 év múlva ugyanazok a lakások már 40 millió (azóta meg már 60 millió, felső határ a csillagos ég). És míg 4-5 milliót tudtam volna adni, addig ugye már 15 milliót azért nem, önerőnek.

Az önerőnek szánt pénzt odaadtam az esküvőjük után, de ennyi. (Taníttattuk amúgy, mindkét erős diploma nappalin, közben ösztöndíj a világ másik felén 1,5 évig, repjegyet fizettük, ilyenek.)

De konkrétan életkezdéshez nem tudtunk adni eleget, ez bánt. Viszont beszélgettünk róla, azt mondta, hogy soha nem is számolt ilyennel, és amúgy is, nyűg lenne a nyakán egy magyarországi ingatlan most (óceán túlparján laknak azóta a férjével, jó állásuk van, bérelt lakás, és ha vesznek is, ott fognak venni). Hát nálunk így alakult.

Most vagyunk abban az élethelyzetben, hogy a 4 gyerekünk közül 2 felnőtt a másik kettő még kiskorú. A két nagyobbnak jó szakmája lett, önállóak, mindkettőnek stabil párkapcsolata van, a nagyobbik össze is költözött a barátnőjével albérletbe.

A minap a legkisebb megjegyezte: anya a tesó miért van albérletben, miért nem vesztek neki egy lakást? Azért mert még miránk is kell költeni? Hát ha én nagy leszek, csak egy gyerekem lesz, hogy tudjak neki lakást venni...

Ez fájt.

Nekem nem tudtak segíteni anyagilag, de sosem vártam el. Sok ismerősöm van, akiknek segítettek a szülők elindulni (pénzzel vagy lakással), vagy ne adj! mai napig támogatják őket, minden hónapban küldenek a felnőtt, dolgozó gyereknek pénzt. Ezek közül sokan magától értetődőnek veszik, hogy anyuka hó elején küldi a zsebpénzt. És a munkájukba is sz@rnak bele, mert ha kirúgják se gond, mert majd anyuka segít, amíg nem kap új állást. (Nem mindenki, természetesen.)

Én sosem vártam el, hogy ha már dolgozok, segítsenek anyagilag. Eleve ott volt a két öcsém, akiket még taníttatni kellett. Volt, hogy anyu adni akart kis pénzt, hogy vegyek valamit magamnak csak úgy, mondtam neki, köszi, de költsd a tesókra, ha kell valami, megveszem úgyis.

Másrészt igazából örülök neki, hogy nem segítenek, mert jó érzés a tudat, hogy ha elérek valamit, akkor tudom, hogy azt egy az egyben saját munkámból sikerült elérnem. De lehet én gondolkozok hülyén :D