Akiknek elvaltak a szuleik, es a veluk maradt szulojuknek uj parja lett, nincs lelkiismeret-furdalasotok, hogyha elkezditek ot nem utalni, vagy esetleg kedvelni?

Nem szeretnél elmenni egy agyturkászhoz? Őszintén. Ez a hozzáállás nem normális.

Valószínűleg amelyik szülőddel nem tartod a kapcsolatot szép lelki traumát okozott neked valamivel.

3-as én értem az új partnerrel gáncsoskodó gyerekeket: kis korban az van berögzülve, hogy az a jó, ha a szülők együtt vannak és közösen gondoskodnak rólad. A gyerek tudat alatt is abban reménykedik, hogy a szülei ismét összejönnek, és ismét egy egész, boldog, egészséges családban élhet. Az új partner ezen reményeit dönti le, ezért haragszik rá, ha ugyan ez sokszor abszolút nem tudatos, és ha megkérdezik, miért gáncsoskodik, vagy utálja a mostoha anyut annak ellenére, hogy az kedves vele, nemt udja megmondani.

Kedves kérdező, különleges vagy és minden bizonnyal nagyszerű gyerek. Minden gyerekben van amit lehet értékelni, ha a szülő nem találja ezt meg, és inkább leszól, mert nem olyan vagym, amilyennek ő akarja, az a szülő hiányosságaira utal, nem a gyerekére. Ez alapján én is úgy gondolom, hogy szükséges lenne egy pszichológushoz eljárnod, aki segít feldolgozni a válást, és hogy miért gondolod magad értéktelennek, amikor nyilván nem vagy az, hiszen senki sem az. Gyerekként még a szüleid tartoznak felelősséggel érted, az ő feladatok, hogy jó neveléssel buzdítsanak, és óvjanak attól, hogy rossz irányba tévedj.

Természetesen nyugodtan szereteheted a mostoha szülőt, ha az kedves és jól bánik veled, pláne nem követsz el ezzel semmilyen bűnt, ha a másik szülő feléd sem néz. Az az ő baja, hogy nem törődik a saját gyermekével, amire nincs mentsége. Ez már az ő lelkén szárad. Légy boldog azzal, akit érdekelsz.