Aki külföldön él, telepedett le! Nektek nincs/nem volt lelkiismeret furdalásotok, hogy a szüleitektől távol éltek? (magyarázat lent)
Tehát. Tegyük fel, hogy az ember jó viszonyban van a szüleivel, tényleg az az igazi jó viszony.
Normális -e, ha az embernek lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy "itt hagyja" a szüleit?
Lehet hülyeség, egyébként még nem is állok ott (16/L), csak van, hogy belegondolok: akik külföldre mentek, nincs olyan érzésük, hogy ezáltal cserbenhagyják a szüleiket? Azzal pl. hogy a szülők keveset láthatják őt, esetleg már az unokákat? Vagy hogy nem tud ott lenni, ha segítségre van szükség?
Köszi előre is a válaszokat! :)
Nekem szerencsém volt, családostul jöttem ki.
Magyarországon csak távoli rokonok maradtak, akikkel akkor tudtam találkozni, amikor időnként hazamentem.
Egyébként sem láttam volna őket gyakrabban.
Apám már régen nem élt akkor velünk, de édesanyám nélkül nem jöttem volna ki.
Sok rokonom élt itt is, ez is számított.
Engem ők küldtek.
Látták,hogy a diploma után csak kínlódtam egy ótvar állásban,már 4. éve.
SOKKAL jobban járt a család, a kinti melóm alatt összejött annyi,hogy lenulláztam a lakáshitelt a házon,így már azzal sincs gond.
Soha nem volt lelkiismeret furdolásom, mivel nem elhagytam őket, csak messze lakok! De akkor megyek haza mikor akarok és nekik is akkor küldök repjegyet mikor akarják...
Toronto, asztalos.
Nem, miért lenne?
Igazán jó a viszonyunk, hetente többször beszélünk, kb. 2 havonta találkozunk (egy hétre általában). Édesanyám pár éven belül nyugdíjas lesz, kb. akkorra tervezzük az első gyereket. Ő maga mondta hogy tök jó, akkor annyit jön látogatni, amennyit akar.
De 3 éves kor alatt a repülő ingyenes a gyerekeknek, úgyhogy ugyaolyan gyakran tudnánk menni amúgy is, mint eddig legalább, ha nem gyakrabban.
Nem. El kellett fogadniuk, hogy nem maradhatok csak azért otthon, hogy közel legyek hozzájuk. Édesapámnak ez könnyen ment, de anyám alapvetően sokáig gyerekként kezelt (akkor is, amikor már rég nagykorú voltam), így persze azt is zokon vette, hogy "ott akarom hagyni". Pláne, hogy én vagyok a legkisebb gyereke. Persze tudta, hogy nem tőle menekülök, csak folyton firtatta, hogy valami közelebbi országban nem lenne-e jó nekem.
Páromhoz jöttem ide, még nincs gyerekünk, viszont sokszor belegondolok, hogy majd ha lesz, akkor viszonylag kevésszer találkozhatnak vele. Valóban, ez eltölt némi lelkiismeret-furdalással, de előbb-utóbb az embernek a saját érdekei szerint kell döntenie, nem aszerint, hogy mi a jó a szüleinek. És nem csak gyerekvállalás-kérdésben.
23/L, Oroszország (ázsiai része)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!