Hogy tud a mostohanya ezek után elszámolni a lelkiismeretével?

Én ismerek egy esetet. Egy ismerősöm megszületett 6-dik gyerekként a családba. Az anya gy gondolta, hogy nem tart igényt rá és árvaházba adta 1 évesen. Keresztszülei kérték, hogy ne adja árvaházba, inkább felnevelik ők csak a gyámságot adja át, szóval irjon alá egy papirt. Nem egyezett bele. Az árvaházba nevelkedett, utána mg rajta kivül született 4 testvére de őket mind megtartották. Keresztszülei támogatták pénzzel, és mehetett hozzájuk néha.

15 éves volt, mikor anyja felkereste a lányát. De a lány annyit mondott neki, hogy ha eddig nem kereste, akkor mostmár nem kiváncsi rá.

Mire 17 éves lett, anyja meghalt. Most meg azért furdalja a lelkiismeret, mert akkor nem ismerhette meg utólag és nem adott esélyt.

Lehet esetedben most esett le, hogy mit tett... És ezzel akarja kompenzálni

Engem a szülő anya lelkiismerete érdekel jobban,hogy ő miként számol el a lelkiismeretével,hogy a gyerekét otthagyja. Meg csak 2 hetente látja. "Nem volt pénze" kifogást hagyjuk. Nem tudnacolyan helyzet teremtődni,hogy a gyerekemet kiszolgáltassam egy vadidegen nő kénye-kedvének.

A szülő anyuka nem tudta,hogy a gyereke az alagsorban él?

Amennyiben nem tudta,kb annyit is foglalkozott vele,hogy semennyit,ha tudta,az erkölcsi felelősség jórésze bizony őt terheli.

Ez mellett a "kedves" apukáról is megvan a véleményem.

Megmondom mit gondolok: Valami nagyon sántít a történetben. De HA igaz: Annak ellenére hogy elítélem az új asszonyt, valahol meg tudom érteni mi motiválhatta. Nem lehetett könnyű neki egy idegen asszony gyerekével. Az ilyen nő ne kezdjen gyerekes férfival, ez a véleményem.

De az apa viselkedése teljesen elfogadhatatlan számomra. Nincs az a nő aki többet érhetne az ember gyerekénél. Ennyire nem lehet fatökű, sem hülye hogy nem óvja a sajátját . Második válaszoló voltam.

azért ezt az alagsor dolgot nem úgy kell elképzelni, mint a horrorfilmekben, hogy bezárva van egy ablaktalan lyukban.

sok családi házban az alagsorban is tök jó szobák vannak kialakítva, én gyerekkoromban voltam egy ilyenben, onnantól én is ilyen szobát akartam, de nekünk nem volt alagsorunk. ezeknek is van ablaka, van fény, csak a annyi a különbség, hogy a földszintről nem felfele kell elindulni a lépcsőn, hanem lefele.

egyértelmű, hogy ha később születik még két testvér, és fent már nincs elég hely a szülői szoba mellett, akkor a kisebbek maradnak ott, akik éjszaka még felsírnak, bepisilnek. a nagyobb testvérnek kell leköltöznie, de könyörgöm, ne legyetek már ilyen korlátoltak, hogy erről a bezárás meg a fogvatartás meg az éheztetés jut eszetekbe!

nem kell mindennek bedőlni, ez baromság, ha nem kapott volna eleget enni, az meglátszik a fejlődésén, az iskola jelzi a gyámügynek, de az éves orvosi vizsgálaton is kiderül, meg ilyesmit nem lehet titokban tartani, ha éhes a gyerek. a kis barátok úgyis tudják, elmondják otthon, kiderül. még ha sokan homokba is dugják a fejüket, úgyis van olyan, aki lépéseket tesz.

a ruháknál szintén. kevesebbet kapott... de kapott, nem? volt miben járnia. ha szakadt, kinőtt dolgokban járt volna, az megint csak szemet szúr valakinek. én egyáltalán nem vagyok benne olyan biztos, hogy kevesebbet kapott, max. csak úgy élte meg. egy gyerek még nem látja át a dolgokat, az összefüggéseket.

egy 14 évest meg nem is kell hangolni, elég, ha csúnyán nézel rá, máris azt hiszi, az egész világ ellene fordult, neki van a legszörnyűbb gyerekkora, egyedül van minden bajával. szerintem ezen mind átestünk, ez egy ilyen kor. olyan dackorszak, mint a babáknál, csak ez már komolyabb. de semmi ellene hangolás nem kell, ne legyetek már vakok, hát ti nem voltatok gyerekek?

a sértődést, hisztit majd kinövi, nem ő az egyetlen, akinek szétmentek a szülei. a halál más dolog, nagyon szomorú, de sajnos megint csak nem ő az egyetlen, aki ezzel szembesül.

'a gyerek", aki a kérdező, hamarosan felnő, és remélhetőleg kicsit komplexebb lesz a gondolkodásmódja.