Az apám miatt lelkiismeret furdalásom van?
Az a helyzet, hogy nem tudok felnézni az apámra a személyisége miatt. Szegénykém olyan naív és megvezethető, hogy nem tudok rá klasszikus apaként tekinteni. Sokan kihasználják, hülyének nézik, ráadásul ő is képes gyakran hülyét csinálni magából, úgy, hogy mindezt észre sem veszi. Néha rájön, higy átverték, akkor dühös, de amikor elszámoltatná azt akit kellene, kérdőre vonná, akkor olyan kis simulékony, moyolygós lesz, mintha neki kellene bocsánatot kérnie.
Ez engem annyira zavar, hogy nem tudom tisztelni a saját apámat, sőt nem is szeretek vele lenni emiatt. Nem nézek fel rá, pedig szeretnék, mivel ő az apám, de nem vagyok rá képes. Úgy érzem, hogy soha nem volt olyan igazi apa-fia kapcsolatunk, nem tanított semmit az életről.
Olyan mintha nem is ebben a korban élne, pl 20 évesen úgy enged el bulizni, ha megígérem neki, hogy nem iszok stb. Ezt is hogyan lehet komolyan venni? Ma már mindden 13 éves részegen fetreng hétvégenként, de engem fiatal felnőttként is elszámoltat, ez is annyira bosszantó. Vannak olyan barátaim akik simán leülnek inni az apjukkal, az én apámmal még sörözni sem lehet mert rögtön rosszallóan néz rám.
Egyszerűen megbolondulok, mert utálom ezt az állapotot.
Lassan felnőtt leszel/ vagy, és magad megtalálod mi a helyes.
Ha apád becsületes, jólelkű, akkor később érezni fogod, hogy mégis tanultál tőle emberséget. Ami több, mint ha hagyott volna részegeskedni.
"Mert ő becsűletes lelkű, igaz;
Azt gondolá, hogy minden ember az.
És e hitének áldozatja lett,"
Ahogy jellemezted apukád, a Petőfi vers jutott eszembe.
Tudom, sokat kell fáradoznotok. Kérlek, olvasd el.
"Örök törődés naptok, éjetek,
Csakhogy szükecskén megélhessetek.
Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik
Az emberekben: jégre nem viszik.
Mert ő becsűletes lelkű, igaz;
Azt gondolá, hogy minden ember az.
És e hitének áldozatja lett,
Elveszte mindent, amit keresett.
Szorgalmas élte verítékinek
Gyümölcseit most más emészti meg.
Mért nem szeret ugy engem istenem?
Hogy volna mód, sorsán enyhítenem.
Agg napjait a fáradástul én
Mily édes-örömest fölmenteném.
Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet
Most egyedűl ez keseríti meg.
Tégy érte, amit tenni bír erőd;
Légy jó fiú, és gyámolítsad őt.
Vedd vállaidra félig terheit,
S meglásd, öcsém, az isten megsegít."
Micsoda? Én ilyenekől nem is beszéltem és nem is szeretném, ha az apám "macho" legyen, vagy a helyi kemény csávó! Csak annyit szeretnék, ha jobban kiállna saját magáért, ha olyakor átlátna a szitán és ha valaki átverte akkor azt számoltassa el, hívja fel telefonon, hogy hé, ezt miért csináltad? Vagy valami ilyesmi, ne legyen az akin átgázolnak. Emellett gyerekkoromban sem volt soha olyan, hogy "hé fiam, menjünk el horgászni" vagy hasonló dolgok, nézzünk meg egy filmet, menjünk el futni/edzeni, focizni valami.
Az ivásról még annyit, hogy nem akarok földön fetrengeni, de ne szóljon bele, hogy ha olyan alkalom van, pl házibuli az egyik haveroméknál, hogy mennyit iszom. Tudom, hogy hol a határ, nem fogok magamba önteni 1 liter vodkát és két liter házipálinkát. Emellett én soha nem "bandáztam" soha nem voltak zűrös dolgok velem, soha nem cigiztem, vagy drogoztam, nem is akarok.
Az, hogy aggódik érted, ha éjszaka bulizni mész, teljesen normális. Minden normális szülő ezt teszi. Én 27 éves vagyok, de ha bulizom, akkor anyám még mindig aggódik, hogy nehogy baj legyen - pedig nem is lakom otthon. :)
Hisztizni akkor lenne okod, ha totál eltiltana mindentől, arra a címszóra, hogy a fedele alatt élsz. Ehelyett csak annyira kér, hogy ésszel legyél, és vigyázz magadra. Ez tényleg akkora baj?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!