Sokszor lelkiismeretfurdalásom van mert nem töltök elég időt a szüleimmel. (? )
Röviden fogok fogalmazni. A szüleim mindent megtesznek értem, rengeteget dolgoznak, hogy megadjanak nekem mindent amit csak tudnak és próbálnak a kedvemben járni. Nincsennek nagy igényeim de átlagosan annyit beszélek velük, hogy elmesélem milyen napom volt és este minimum de átlagosan 1 órát leülök hozzájuk a kanapéra és megnézzük a barátokköztöt :D Az a fő problémám, hogy vihetnék mondjuk nekik kávét a munkahelyükre vagy hasonló dolgok de nem teszem mert ezt az időt a saját elfoglaltságomra szánom és félek, hogy nem töltök velük elég időt és később ezt megfogom bánni. Ti éreztetek már ilyet? :/
16F
Te tudod, én alig beszélek velük 5 percet naponta. Bár bánom és próbálok nyitni feléjük, de nem tudom hogyan. Pedig szeretem őket, csak nem tudom miről beszéljünk
Az az 1 óra nem is olyan kevés! Olvastam pár hete hogy egy átlagos magyar szülő 7 percet foglalkozik a gyerekével egy nap.
Szia!
Nagyon aranyos gondolatok.
Ez a felnőtté válás egyik velejárója. A szülőkkel töltött idő csökken.
Én 36 éves vagyok. Hetente, egy, max két alkalommal találkozom édesanyámmal.
Normális, ha nem őket helyezed előtérbe. Ők sem fognak megbántódni.
A lányom 10 éves, most kezd neki fontosabb lenni, hogy előrébb van egy barátnős program, mint hogy velem eljöjjön bárhová. Ha ütközés van, a barátnőt választja.
Nagyon furcsa volt nekem is, de elfogadtam, hogy kezd felnőni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!