Egy életen át idősgondozás?

33 éves nő vagyok, 20 éves korom óta gondoztam a nagymamám szinte egyedül a szüleimtől külön élve. Miután meghalt idén a közel 100 éves nagymamám aki fekvőbeteg volt, most apám kezd leesni a lábáról. Ő lassan 80 közeli. Úgy számol lakjak vele, meg foglalkozzak vele.

Nos 33 éves nőként én is szeretném élni az életem, szinte a nulláról indulok az életemben (apám lett nagymamám örököse). Én is szeretnék dolgozni (van egy diplomám), családot alapítani, élni, utazni. Eddig szinte mindenről le kellett mondanom nagymamám mellett. Nem pedig az egyik idős emberből a másikba lépni.

Hozzáteszem semmit nem kaptam a szüleimtől, nem tanítattak (magam erejéből tanultam nagymamám ápolása mellett), éveken át alig foglalkoztak velem. Sőt anyám ejjel nappal elhord a hátam mögött munkakerülőnek aki nem dolgozott, mert szerinte nagymamám ápolása nem nevezhető munkának (nem volt főnököm igy ez nem munka) és úgyis a nyugdíjából éltem. Micsoda egy szemét vagyok, hogy nem akarok apámmal élni és vele is foglalkozni.

Nekem nincs jogom a saját életemhez? Van egy testvérem aki nem foglalkozik senkivel.