Egy életen át idősgondozás?
33 éves nő vagyok, 20 éves korom óta gondoztam a nagymamám szinte egyedül a szüleimtől külön élve. Miután meghalt idén a közel 100 éves nagymamám aki fekvőbeteg volt, most apám kezd leesni a lábáról. Ő lassan 80 közeli. Úgy számol lakjak vele, meg foglalkozzak vele.
Nos 33 éves nőként én is szeretném élni az életem, szinte a nulláról indulok az életemben (apám lett nagymamám örököse). Én is szeretnék dolgozni (van egy diplomám), családot alapítani, élni, utazni. Eddig szinte mindenről le kellett mondanom nagymamám mellett. Nem pedig az egyik idős emberből a másikba lépni.
Hozzáteszem semmit nem kaptam a szüleimtől, nem tanítattak (magam erejéből tanultam nagymamám ápolása mellett), éveken át alig foglalkoztak velem. Sőt anyám ejjel nappal elhord a hátam mögött munkakerülőnek aki nem dolgozott, mert szerinte nagymamám ápolása nem nevezhető munkának (nem volt főnököm igy ez nem munka) és úgyis a nyugdíjából éltem. Micsoda egy szemét vagyok, hogy nem akarok apámmal élni és vele is foglalkozni.
Nekem nincs jogom a saját életemhez? Van egy testvérem aki nem foglalkozik senkivel.
Nagymamámmal ebbe a helyzetbe kerültem a végtelen toxikus családi légkör miatt. Azért hogy el tudják menni és tudjak tanulni, oda kellett költöznöm. Aztán benne ragadtam, anyagi és külső segítség nélkül. Aztán a végén már a lelkiismeretem miatt se mentem el.
Most apám gondolja úgy hogy majd én felügyelek rá.
Nem leszel rossz ember, ha nemet mondasz.
Meg fog nyomorítani a család.
Nem szeretnélek megbántani mivel le a kalappal a szemembe azok felé akik gondoznak, de végeredmènyben te választottad az ápolást. És ha már így alakult felénk az a divat, hogy aki ápol az örököl. Miért nem intéztétek el a mamával. Simán eladhatta volna papíron a házát neked vagy eltartási szerződést köthettetek volna. Feltételezem jó kapcsolatban voltatok.
Apádat ápolja a felesége. Te meg keress munkát és tipli. Kezd el felépíteni a saját egzisztenciádat. Mivel nem volt fizetésed gondolom se pénzed se semmid. Kezdj el magaddal foglalkozni.
Eltartásit kellett volna kötnöd a nagyiddal..
Apádat meg ne vállald. Nem ápolónak születtèl. Soha nem lesz saját èleted.
Apád az önző g3ci. 40-50 èvesen vállalt gyereket. Jó hogy nem tanítatott, mert csak azèrt csinált tèged hogy gondozd majd. Normális ember nem csinál 50 èvesen gyereket. Tudta, hogy vèn trotty lesz, mire te felnősz. Egy sunyi tetű
Nem csak a gondozás a probléma hanem soha nem törekedett arra hogy valamit felmutasson. Valóban 45 évesen születtem. Erre a korra azért fel lehet mutatni egy egzisztenciát vagy valamit.
Én nekem kellett azon agyalni hogyan hozom haza a kórházból a cuccaival együtt a szakadó esőben, mert egy autójuk sincs. Taxit nem engedte így én cipeltem plusz figyeltem rám nehogy összerogyjon az utcán vagy hirtelen el essen a buszon, mert akkor is én szedhetem össze.
Tudok olyan családot ahol hasonlóan idősebb korúak a szülők es a gyerek 30-as, de olyan családi vagyont hoztak össze ami irigylésre méltó. És mégse foglakozik a szülőkkel az egyetlen lányuk, pedig új Audi q3 tettek a feneke alá meg egy csomó lakásuk van kiadva.
A semmi után úgy gondolja hogy nekem kötelességem beáldozni az életem azert hogy ő ne legyen egyedül. Ahogy be áldoztatták a 20-as éveim hogy ne kelljen ápolót fogadni a mama melle vagy éppen apámnak ápolni.
#14-es az én szüleim is 40 felett vállaltak engem, de nekem mindenem megvolt, kitanítattak és házzal kocsival kezdtem az életem. Nekik is vagyonuk van.
Mondjuk itt a semmire öreg fejjel vállalta be az apja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!