Egy életen át idősgondozás?
33 éves nő vagyok, 20 éves korom óta gondoztam a nagymamám szinte egyedül a szüleimtől külön élve. Miután meghalt idén a közel 100 éves nagymamám aki fekvőbeteg volt, most apám kezd leesni a lábáról. Ő lassan 80 közeli. Úgy számol lakjak vele, meg foglalkozzak vele.
Nos 33 éves nőként én is szeretném élni az életem, szinte a nulláról indulok az életemben (apám lett nagymamám örököse). Én is szeretnék dolgozni (van egy diplomám), családot alapítani, élni, utazni. Eddig szinte mindenről le kellett mondanom nagymamám mellett. Nem pedig az egyik idős emberből a másikba lépni.
Hozzáteszem semmit nem kaptam a szüleimtől, nem tanítattak (magam erejéből tanultam nagymamám ápolása mellett), éveken át alig foglalkoztak velem. Sőt anyám ejjel nappal elhord a hátam mögött munkakerülőnek aki nem dolgozott, mert szerinte nagymamám ápolása nem nevezhető munkának (nem volt főnököm igy ez nem munka) és úgyis a nyugdíjából éltem. Micsoda egy szemét vagyok, hogy nem akarok apámmal élni és vele is foglalkozni.
Nekem nincs jogom a saját életemhez? Van egy testvérem aki nem foglalkozik senkivel.
válasza: válasza:Na most nagyon le leszek pontozva.
Én a helyedben nem vállalnám. Először is, nagymamád gyerekének kellett volna vállalni a gondozását, nem neked. Na most, egy ilyen embert, aki a saját anyját nem gondozta, miért kéne a saját gyerekének gondoznia? Ráadásul ő az, aki örökölt, lehet belőle fogadni ápolót, vagy otthonba menni a szakszerű segítségért.
Ráadásul van testvéred is, most akkor őt is nyugodtan megkérhetik rá. Ha ő sem foglalkozik senkivel te is nyugodtan hátrébb lépetsz, másképpen örökké rád lesznek utalva. És akkor mikor élnéd majd az életed, mikor lenne családod ha ezt is elvállalnád? 50 évesen? (Nem tudom apukád milyen állapotban van, de érted szerintem, hogy mire gondolok.)
Ha anyád szerint ez nem munka, akkor gondozza ő apukád, akkor legalább rájön, hogy milyen melós tud lenni egy idős ember.
Köszönöm a megértést, szerintük borzalmas vagyok mert megmondtam hogy én többet nem gondozók.
Én is szeretném a saját életemet élni. Most is amikor apám beteg volt én mentem be hozzá a kórházba, én vittem mindig dolgokat, én mentem érte és vittem a csomagokat. Testvérem még be se ment hozzá nehogy el kapjon valamit onnan. Ahogy anyám se ment be. Nem várható el tőlem hogy vele éljek nagymamám lakásában mert ő nem akar egyedül élni és nem akar anyámmal élni a saját lakásában mert anyám mindig beleköt mindenért.
Úgy írom mindezt, hogy apámnak nincs “csoda” vagyona, amiért “kötelességem” lenne lehajtani a fejem és gondozni. Nem is tanítatott éveken át, nem kaptam semmi segítséget az életben. Az hogy nagymamám ellátása után annak a nyugdíjából éltünk, nem olyan szélsőséges dolog úgy gondolom. 0-24 órás ápolóként lelkiismeretesen elláttam.
válasza: válasza: válasza:Őszinte leszek hozzád: tök mindegy, mit gondolunk, a te agyadat már átformslta a család, különben nem itt gyakorin kérnék megerősítést. Megjegyzem, már az is abszurd, hogy a nagymamát 10+ é ig ápoltad.
Szerintem neked már mindegy.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!