Egy életen át idősgondozás?

Természetesen neked van igazad!

Bűntudatot akarnak benned kelteni, de ne menj bele a mocskos játékukba, mert megnyomorodott vénlánykènt végzed.

A nagyanyád miért nem adta neked a házát?

Kihasználtak, kisemmiztek, tönkretettek. Igen, nagyanyáddal az élen.

Nagymamád is megéri a pénzét, hogy nem rád hagyta a vagyonát. Most eljátszhatod ugyanezt apáddal, aztán anyáddal is, leszel 50 éves, mire ebből kikeveredsz, és halhatsz majd meg egyedül a nyomorban, mert téged aztán nem fog ápolni senki. Csessze meg az egész banda, a kisujjamat nem mozdítanám a helyedben apámért.

Rendesen neveltek? Nem. → Nincs ápolás

Segítettek? Nem. → Nincs ápolás

Támogattak? Nem. → Nincs ápolás

Bántottak? Igen. → Nincs ápolás

(Mondom ezt úgy, hogy a saját életemben is én toxikus, kihasználó szülővel végleg megszakítottam a kapcsolatot.)

Nem, nincs igazad. Nem neked kellett volna agyalni hogy jön haza a kórházból. Már megint mártírkodtál és utána meg fel vagy háborodva. Te akartad hazahozni. Mert ha nem akarod akkor hidd el megoldják. Erre van az ingyenes betegszállító. Lehet hogy órák múlva ér haza de hazahozzák. Mi csak azért megyünk a kórházba aki a saját lábán rendesen letud jönni a 4. ről és be tud szállni. Akinek ez necces azt betegszállító hozza haza.

Az a baj, hogy neked füttyentenek és ugrassz. Remélem már nagyban keresed az új munkahelyedet az ország másik végén. Aztán jó anyád oldja meg a férje problémáit. De szerintem beléd úgy beléd rögzült minden, hogy nem fogsz tudni kilépni.

Ha új életet akarsz akkor messzire kell költözni.

Ezt nehéz lesz úgy leírnom, hogy ne tűnjön gunyorosnak, pedig nem az: te mártírkodsz, azért mert azt várod a családodtól, hogy majd ezáltal észreveszik a munkádat és értékelni fogják. Hát nem fogják, soha. Az ilyen emberek, mint ahogy őket leírtad, csak az újabb és újabb terheket fogják rádpakolni, mert azt látják, hogy te, bár "hisztizel", és panaszkodsz, és néha talán kiborulsz, de MEGCSINÁLOD, AMIT AKARNAK. Amíg nem csapsz az asztalra, és mondasz nemet, ennek nem lesz vége. Elismerni akkor sem fognak, de legalább nem használnak majd ki.

Saját tapasztalatból beszélek, legidősebb (lány)gyerek vagyok a családban, amikor a nagymamám már nem tudta magát egyedül ellátni, a család összeült, és kijelentették, hogy majd én odaköltözök hozzá és ápolom. 100 km-re laktam és dolgoztam onnan, de valamiért mindenki természetesnek vette, hogy feladom az életemet és szaladok. Ja, a slusszpoén: a családi megállapodásban benne volt az is, hogy amikor a nagymamám meghal, a lakását az öcsém örökli. Anyám közölte, hogy hát az öcsém biztosan megengedi majd, hogy ott maradjak az egyik szobában... Természetesen nemet mondtam, és én voltam a szemét, önző, irigy unoka. Nálunk más gondok is voltak, teljes kapcsolatmegszakítás lett a vége, de azóta sokkal jobban érzem magam.

27.

Ne tudd meg milyen "családok" vannak.

Az én anyám közölte a férjemmel, hogy kötelessége őt, öreg korára való tekintettel eltartani. :D

Nem normálisak.

Éld a saját életed, nem is neked kellett volna a nagyidat ápolni, de ha már így alakult, írhattatok volna eltartási szerződést. Oké, lehet, hogy egyikőtöknek sem jutott eszébe, nem vagytok jártasak ilyenben, de akkor te örököltél volna, nem apád, és most nem állnál ott üres hátsóval és egy elvárással a szüleid felől, hogy akkor most ők jönnek a sorban.

Nem kell ápolnod. Nagyid, feltételezem, egyedül volt, te segítettél neki, oké, apádnak viszont ott van anyád, oldják meg. Mehetnek idősek otthonában is, ma már vannak egész jók, amik nem elfekvők, nagyanyám is szuper helyen van, ha orvos kell, van, gyógyszereire figyelnek, gyógytorna van, foglalkozásokat, programokat szerveznek nekik, vendégelőadókat hívnak, diétára is figyelnek, gyakorlatilag ki van nyalva a feneke. Persze, nem kötelező ilyet igénybe venni, meg ha még nincsenek olyan szarul, meg tudják oldani az életüket, csak ugráltatni próbálnak, de te meg nem vagy köteles. Egyébként jogilag sem vagy köteles, és ha esetleg ezzel jönnének, a jog téged véd.

Menj olyan messze tőlük, amennyire csak lehet. Mellesleg egy pszichológust is felkereshetsz, hogy helyretedd magadban, amilyen károkat okozott neked a család akár a gondolkodásmódodban.