Szembeállítsam végre anyámat a könyörtelenségével?

Hiába szembesíted, vagy teszi majd a hülyét, vagy téged hülyéz le, hogy képzelődsz.

Én átéltem. Semmire nem fogsz menni a szembesítéssel. Sőt még jobban behergeled, még követelőzőbb lesz.

Ha úgy érzed, hogy neked könnyebb lesz, tedd meg,mondd el, hogy mi bánt, mit éreztél.

Én megtettem. Persze állította, hogy nem így volt, rosszul emlékszem, hazudok.. Nekem jól esett szembesíteni a dolgokkal. A kapcsolatunk azóta nagyjából rendeződött, de tartom a három lépés távolságot.

Én azt nem értem, hogy miért nem szakítottad már meg a kapcsolatot vele akkor, mikor elköltöztél?

Elhiheted, hogy úgyis lesz fogja tagadni, nem lesz majd sírós megbánás és beismerés, mint várnád.

Én is megtettem, képébe mondtam, hogy szar anya volt mindig. Igazából semmi értelme nem volt, ha csak az nem, hogy legalább tudja, hogy mi a véleményem róla, és miért járok egy évben egyszer hozzá. De semmit nem ismert el, én fantáziálok/hazudok/túl érzékeny vagyok, és különben is, bármi volt is, de az én hibám volt, stb..stb.. Ő nulla önkritika, nulla empátia, érzelmi nulla, ha nem ilyen lett volna, akkor nem kellett volna szembesítenem vele, hogy szar anya, és nem változott semmit.

Igazából kapcsolat megszakítás lenne jó, de (lehet köpködni) nem akarom, hogy egy idegenre hagyja a lakását (nem fiatal már).

De ha visszamehetnék pl. 20-30 évvel, akkor megszakítanám vele a kapcsolatot, de erre a rövid időre már kibekkelem.

9, ez az, amit én sem értek.

És ahogy én is anya lettem, és ahogy nőtt a lányom, úgy éreztem egyre jobban, hogy mekkora szar az anyám. Tehát nem rögtön, hanem ahogy helyzetekbe kerültem a kislányommal/nagylányommal/fiatal felnőtt lányommal, úgy erősödött bennem, hogy az anyám...:((((((