Szembeállítsam végre anyámat a könyörtelenségével?

65 év van mögötte, idős, és mikor én és két nővérem kicsik voltunk elváltak szüleink. 5 év jött nevelőapánk, aki elkezdett mindannyiunkat bántani. Verni és.. “úgy” is. Amikor szóltunk anyának, nem ő hiszi el, de mi vagyunk a hibásak, minek járunk szemet szúróan. 10-15 évesek voltunk.

20 év után amint tudtunk, elköltöztünk. Sajnos mára csak 2-en vagyunk, második testvér elhagyott minket... örökre, finoman fogalmazva. Anyánk mai napig hisztizik a családban, hogy milyen szemetek vagyunk. Sosem nyitunk be hozzá, a temetés óta nem látott egyikünket sem, és nem érti, egyszerűen NEM ÉRTI, hogy nekünk mi és milyen bajunk van. Parázslik bennem a vágy, hogy megmondjam neki, hogy értse meg.

Valaki konfrontálta már a szülejét így? Volt valami hatás?