Ez már bántalmazás kategória?

Ma gondolkodtam gyerekkorom történésein, és bár szerintem egy gyereknek egy apai pofontól nem lesz komoly testi-szellemi baja, egy emlék felötlött bennem. Történt egyszer, hogy apám idegesebb hangulatában mondta, hogy menjek el vele vásárolni. Én nem szerettem volna (12 éves voltam, nagyon nem tettem volna hozzá a dolgokhoz mondjuk cipelésen kívül) és mivel ezután kötelezett rá, én ledobtam egy adag ruhát a földre, mert ideges lettem . Erre apám bejött a szobámba, és egy akkora pofont kevert le, hogy a földön térdeltem. Ekkor hátulról belémrúgott, majd leráncigált a lépcsőn a kocsiba. Itt közölte, hogy ha még egyszer ilyet csinálok, vége lesz a gyerekkoromnak. Ez most így leírva elég szánalmasnak tűnik, viszont jelenleg 22 éves fejjel nem tudom, hogy ez mennyire számít "durvának" egy apa-fia viszonyban ha értitek. Egyébként erről az esetről senki sem tud azóta sem, és emlékszem azóta nem tudom apámat szívből szeretni.