Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Bántalmazó szülők gyermekei,...

Bántalmazó szülők gyermekei, hogyan dolgozzák fel az elszenvedett traumákat, sérelmeket felnőttként?

Figyelt kérdés
Hogyan lehet azon túllépni, hogy gyerekként nem kaptátok meg a nektek járó feltétlen szülői szeretetet? Hogy elhanyagoltak titeket, vagy verbális, fizikai, vagy szexuális abúzusnak voltatok kitéve? Hogy lehet feldolgozni azt, hogy kvázi el lett rabolva a gyerekkorotok? Nektek mi segített ebben? Hogy léptetek túl azon, hogy gyakorlatilag nem volt gyerekkorotok? Van ennek a helyzetnek valami feloldása, vagy megoldása?

jan. 20. 10:36
1 2 3
 1/30 anonim ***** válasza:
91%
Szakemberrel.
jan. 20. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/30 A kérdező kommentje:
Van, akit olyan szintű, és mennyiségű trauma ért szülők által, hogy inkább az öngyilkosságba menekült, mert nem tudta azt feldolgozni? Ti ismertek ilyen embert?
jan. 20. 10:48
 3/30 anonim ***** válasza:
100%

Nem tudtam feldolgozni. Ami valamennyire könnyít rajta az az, hogy nem tartom velük a kapcsolatot. Nevet változtattam. Letagadom őket.

Most próbálom pótolni a gyerekkoromat; megveszem magamnak azokat a dolgokat, amik tetszettek, amikre mindig vágytam, tanulok, stb

Mondjuk ezt se tudom megtenni a környezetem szánakozása nélkül. Ennyi idősen (30) már kb bűncselekmény élni. Csak dolgoznom kellene, csokozni, sorra kif0sni a kölyköket. Nem a saját örömömmel kellene törődni, hanem a nem létező gyerekemével. Önző féreg vagyok, amiért nem erre a nem létező gyerekre fordítom minden figyelmemet, pénzemet.

Tehát a régi traumákra még ez is tesz egy lapáttal. Kb minden nap éreztetik velem, hogy minek élek.

jan. 20. 10:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/30 anonim ***** válasza:
89%
Szakkönyvek, pszichológus, sok meló önmagaddal. Másik kérdésedre a válasz: nem ismerek. Mélyen érintett vagyok a témában a nárcisztikus, érzelmileg éretlen, passzív-agresszív, elérhetelen, lelkileg és fizikailag is bántalmazó anyám miatt. De soha eszembe nem jutott, hogy ártsak magamnak. A jelen és a jövő mindig ott van, és van kiút.
jan. 20. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/30 A kérdező kommentje:
Nekem voltak olyan gondolatok a fejemben, hogy kilépek a vonat elé, rengetegszer nagyon magam alatt voltam emiatt. Igaz, engem "csak" verbális bántalmazás ért, de abból egy egész életre való, sőt, három emberéletre is kitart.. Valahogy azt érzem, sohase lesz már normális ember belőlem, sosem leszek már igazán boldog. A lelket is kiölték belőlem. Lehet azt mondanák itt páran, hogy "de téged legalább nem vertek agyon"... Ezeknek az embereknek azt tudom mondani, éljék át a sok verbális abúzust, amit én kaptam évtizedek alatt, és ha mindezt ép elmével, és ép pszichével kibírja, akkor majd beszélhetünk..
jan. 20. 11:01
 6/30 A kérdező kommentje:
A legdurvább pedig az, hogy ezt MINDENKI tétlenül nézte, asszisztáltak hozzá. Soha senki segìtségére nem számíthattam, mindig elhiteltelenítettek engem, megkérdőjeleztek, vagy közömbösek voltak velem szemben. Meg azt mondták, hogy eltúlzom a dolgokat. Mintha mindenki cinkos lett volna. Nem tudom, hogy maga a bántalmazás ténye-e a fájdalmasabb, vagy ez a mérhetetlen közöny. Na ez az igazi magány, amikor senkire sem számíthatsz, és mindenki bolondnak néz. Ennél fájdalmasabb érzés nincs. És ebbe teltek el évtizedek, a legszebb éveimnek, gyerekkoromnak inthetek búcsút, kész, vége van.. Semmi olyan dolog nincs már, ami kárpótolni tudna. Lényegében kuka az életem, igazán boldog sosem leszek már, max egy középszerű életet tudok valahogy összehozni. Azt sem értem, hogy születhettem ebbe a családba, totál kakukktojás vagyok, semmi, de tényleg SEMMI közös nincsen bennünk..
jan. 20. 11:10
 7/30 anonim ***** válasza:
82%

Szakember segítségével de a többségünk amúgy sohasem. Eljárhatsz mindenféle jó pszichológushoz, a gyerekkorod óta beléd égett traumákat nem fogod tudni 100% elengedni.


Engem "csak" hatéven keresztül abuzált a mostohaanyám, ennek már 12 éve, és jártam pszichológushoz is, aki sokat segített, de bizonyos dolgokat nem tudtunk átírni. Ez van, sajnos.


Ő egy toxic szar, abszolút nem érdekli más, csak saját maga, nekem meg tönkreverte az életemet. Köszi.

jan. 20. 11:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/30 anonim ***** válasza:
78%
+ annyival rosszabb még iskolában gyerekek és tanárok is alpári stílusban gúnyolódtak rajtam. 16 évesen anorexia depressziós lettem gyermek pszichiátria kerültem. 18 éveskor betöltésével felnőtt pszichiátriára jártam. Volt párszor öngyilkosság kísérlet sajnos túl éltem erre meg pszichiátria kórházban kerültem. Közel 40 éves korhoz végleg feladtam az életet.. Csak úgy élek a semminek.
jan. 20. 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/30 Med_fet_ati ***** válasza:
86%

Nekem igazából fokozatosan, ahogy mindig máshová sodort az élet, kezdenek eltűnni a rossz emlékek. Két dologban van, ahol nagyon visszaüt:

- Sok olyan dolgot, amit mondjuk más elérrt a 20as éveiben, azt én a 30as, sőt néhány dologban a 40es éveimre értem le. Tehát gyakorlatilag visszamaradtam, ha nem is a fejlődésben, de a saját egzisztenciám, kapcsolataim, karrierem kiépítésben.

- A másik nagy változás azóta tart, mióta megszületett a saját gyerekem. Egyszerűen sokszor nem tudom milyen módszerhez nyúljak, mikor valami problémás helyzet van, mert azt apám két pofonnal oldotta meg, én pedig ilyet ugye nem tehetek. De ilyenkor egy borzasztó űrt, tanácstalan állapotot érzek, mert nem tanultam meg, mi a helyes viselkedésmód ezekre a helyzetekre.

jan. 20. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/30 anonim válasza:
100%
Ez mindig benne marad az emberben
jan. 20. 12:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!